A Kondorosi Csárda története
A X. Betyár Napokat 2010. augusztus 19-20-21-án rendezik meg Kondoroson, a Csárda mellett.
A Kondorosi Csárda története régre nyúlik vissza:
Az 1750 körül épült az első csárda, minden bizonnyal vályogból és nádfedele volt. Hasonló lehetett, mint az Orosházi-Monori csárda, ahol az épületben egy fedél alatt volt az ivó a vendégszobákkal, a kocsiszínnel és az istállóval. A csárdát, a hagyomány szerint, 1783 körül bosszúból felgyújtották a gyomaiak.
Az 1784. XII. 20-án alapított Mezőhegyesi Császári és Királyi Állami Ménesbirtokon a következő évben kezdték a lónemesítést. Az 1785. IV. 15-én kelt levél szerint:
„Mivel tekintetes Csekonics kapitány úr az egész vármegyénkben a Nagykondorosi pusztát szerette meg, s a nagyobb lovak tenyésztetéseit, ott leghelyesebbnek látja, minden ott lévő készületeket oly örömre vitte, hogy felséges urunknak a nemes vármegyénkben helyeztetett legszebb, legelsőbb és legjobb ménlovait azon a pusztára szánta"...
A nemesítéshez minden 100 kancához 3 tenyészmént rendeltek.
Ösztönzésül a gazdák lovanként 1 forintot kaptak, ebből fizették ki a fűbért és a csikóst. Az akció többször ismétlődött, így ezzel Kondoros jelentősége is megnőtt.
A kondorosi csárda első írásos rögzítését egy 1784. évi térképen olvashatjuk. A mai épület is ekkortájt épülhetett uradalmi mérnöki terv alapján, barokk stílusban. Leginkább a mezőhegyesi kaszárnyák nemes arányait és szerkesztésmódját követi. Az 1780-90-es évekre oly jellemző szimmetriája és monotóniája miatt is behatárolható az építési ideje. Tudjuk, hogy 1801-ben az uradalom három évre bérbe adta a csárdát Szarvas városának, tehát ekkor már bizonyosan működött.
Forrás: Dérczy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény
