Füzesgyarmat város

Füzesgyarmat Város - Vezető hírek

Füzesgyarmaton is lesújtott a '',,helység kalapácsa''

Füzesgyarmaton is lesújtott a '',,helység kalapácsa''

2011. november 12-én, szombaton este 18.00 órától egy különleges színházi élményben részesülhetett Füzesgyarmat közönsége. A helyi művelődési ház színpadán Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című eposzát keltette új életre Boka Gábor színidirektor, rendező néhány lelkes amatőr segítségével. A sajátos feldolgozásban előadott és akciójelenetektől sem mentes darab egy könnyed esti szórakozást adott a szép számmal megjelent közönségnek, akik lelkesen tapsolták végig a műsort, de ennyivel ők sem „úszhatták" meg, óhatatlanul is az előadás részesei voltak. Volt, aki a függönyt emelgette, volt, aki gyanútlan nézőből hirtelen a falu bírájává lépett elő, de a többiek sem tétlenkedhettek, mert Boka Gábor, aki a mesélő szerepét töltötte be a darabban, folyamatosan aktív közreműködésre sarkallta őket.

Ha már a mesélőről beszéltünk, említsük meg a többi szereplőt is. A címszereplőt, „szélestenyerű Fejenagyot", a falu kovácsát Tőkés Miklós alakította már-már Bessenyei Ferencet is meghazudtoló hitelességgel. „Szemérmetes Erzsókot", a megözvegyült kocsmatulajt Nagyné Turbucz Ágnes játszotta, számára csak a Petőfi által előírt 55 éves bájok előadása - lévén jóval fiatalabb annál -, jelenthetett kisebb nehézséget, mivel gyakorló vendéglátosként a kocsmárosnő szerepe nem állt túl messze tőle. Az ismeretlen nevű „helybéli lágyszívű kántor" szerepében Vida Imrét láthattuk, aki parádésan alakította a két nő között őrlődő férfi szerepét.

 

Ha már szó esett a másik nőről, a kántor harcias feleségét, „amazontermészetű Mártát", Tőkésné Gali Mónika játszotta el, aki feltűnt karvezetőként és harangkötélként is, mindegyik szerepben mély átéléssel. Hogy konfliktus lehessen, szükség van egy sötétlelkű figurára is, ez pedig a darab szerint „Harangláb, a fondor lelkületi egyházfi", akit jómagam, Kincses Zoltán alakítottam kisebb-nagyobb sikerrel.

 

Ahol a gonosz, ott a jónak is meg kell jelenni, és meg is jelent „Bagarja uram, a béke barátja" szerepében, akinek hiteles alakítását Csák Imre adta elő, aki helyi csizmakészítőként megmutatta nekünk és a közönségnek, hogyan kell mérföldlépő csizma nélkül is szélsebesen futni. De ki ne felejtsük „vitéz Csepü Palkót, a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolóját", akinek figuráját Nagy Imre varázsolta elénk, hiszen neki volt a legtöbb szöveges szerepe. Olyan őszinte vággyal üvöltött fel bort kérve a képzeletbeli kocsma közepén, hogy mindeki szájában összefutott a nyál a „hegy leve" után epekedve.

 

Ilyen „parádés" szereposztás után nem lehetett kétséges a siker, de félretéve a tréfát, a siker valódi oka az volt, hogy helyi szereplők adták elő Petőfi Sándor zseniális darabját a helybéli közönségnek, szomszédaiknak, ismerőseiknek, akik tapssal és nevetéssel jutalmazták, hogy ismerősüket egy újfajta, eddig nem látott szerepben láthatták. Ez a helyi színjátszás igazi varázsa. Mi magunk is, akik a színpadon voltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Boka Gábornak, a rendezőnek és Ibrányi Évának, aki a „produceri" teendőket és az előzetes castingot végezte az előadás előtt, köszönet a kellemes estéért és a tartalmas időtöltésért.

 

Reméljük, lesz folytatása, de akkor már egy kissé nagyobb létszámú szereplőgárdával vághatunk neki a következő darabnak.

 

 

 Kincses Zoltán

 

Az előadás megtekintéséhez, kattintson a videora!

 

Az előadáson készült felvételek: