Békés megye hírek

Értékalapú levéltári kutatások Sarkadon

Értékalapú levéltári kutatások Sarkadon

Immár hatodik állomására érkezett a Békés Megyei Levéltár értékalapú kutatások konferenciasorozata, ugyanis április 14-én, Sarkadon rendezték meg a népszerű rendezvényt. A Bartók Béla Művelődési Központban megtartott előadásokat nagyszámú közönség kísérte figyelemmel, a konferencia végén még a közönség és az előadók között is érdekes beszélgetések folytak, sokan hozzászóltak a hallottakhoz.

Az első előadó dr. Kereskényiné Cseh Edit főlevéltáros mozaikszerűen összefoglalta azokat a természetföldrajzi, történelmi, társadalmi változásokat, amelyek hatottak, s a mai napig hatnak Sarkad város életére.

 

Immár hatodik állomására érkezett a Békés Megyei Levéltár értékalapú kutatások konferenciasorozata

 Az előadásokat aláfestő prezentációkban számos korabeli fényképet láthattak a jelenlévők

 

Sarkad Bihar megye délnyugati csücskében helyezkedett el, igen közel Gyulához és Békéscsabához, hasonlóképpen Dobozhoz és Békéshez. A település Bihar megye alacsony fekvésű, alföldi jellegű területén feküdt. Kárpát-medencei vonatkozásban az ún. vásárvonalon, a hegyvidék és az alföld találkozásának vonalában - foglalta össze az előadó, miközben prezentáció formájában a levéltár gazdag térképgyűjteményéből mutatott be részleteket.

 

dr. Kereskényiné Cseh Edit főlevéltáros

dr. Kereskényiné Cseh Edit összefoglalta azokat a természetföldrajzi, történelmi, társadalmi változásokat, amelyek hatottak, s ma s hatnak Sarkad város életére 

 

Sarkad földrajzi helyzete Nagy Magyarországon teljesen ellenkezője volt a mostaninak, hiszen lényegében az ország középső régiójához tartozott. A 21. század egyik fontos ténye, uniós tagságunk, a határok eltűnése, igaz más körülmények között, de tovább fejlesztheti, erősítheti a Nagyszalontához, Nagyváradhoz és általában az egykori magyarországi bihari településekhez fűződő kapcsolódásokat. Felvetődik a kérdés, milyen hagyományok eleveníthetők fel és használhatók ki az immár hatvan éves békési kötődések figyelembe vételével. Hogyan lehet a már meglévő gazdasági, kulturális, esetleg idegenforgalmi kapcsolatokat fejleszteni, erősíteni. Különösen fontos ez most, amikor a peremvidéki helyzet minden téren súlyos teherként nehezedik a térségre - fogalmazta meg kérdéseket dr. Kereskényiné Cseh Edit főlevéltáros.

 

Sarkad történelmi összefoglalása egy gyönyörű, bár szubjektív 19. századi idézettel zárult:

"Sarkadon vagyunk, az az a Magyar Éden földén, amelyet önmaguk az ide való bajszos agg magyarok paradicsomnak neveznek, és méltán, mert midőn más helyeken a mostani termés miatt éhséggel küzdik az emberiség, itten a Fekete- és Fehér-Körös folyóknak közepén a természet ajándékiban bujálkodik. Széna annyi van, hogy csak az uraságnak közel hatezer marhája telel rajta. Ezen kívül az közel lévő dúsgazdag csabai tót magyarok számos marháikat sarkadi eleségen teleltetik. Búzát bőven termett fekete földe, ahol a szomszéd helységben nem is arattak. Zabja egész Liptó, Árva, Trencsény etc. vármegyéknek lakosait kitartaná. Kukoricája nyolcezer sertést eltelel, ahol párja a sovány sertésnek 95 forint. Egy szóval éden földe ez." - részlet egy Ferenczy János nevezetű pesti joghallgató leveléből.

 

A második előadó Sáfár Gyula a levéltár igazgatóhelyettese volt, aki a sarkadi cukorgyár történetét foglalta össze. A gyár éppen ebben az évben lett volna 100 éves.

Az előadásból megtudhattuk, hogy a cukorrépa Magyarországon a 18. század végén jelent meg. Tessedik Sámuel hozta be az első répamagot az országba 1790-ben, s ő készített először édes szörpöt a répából. 1801-ben Gertinger J. Sámuel eperjesi gyógyszerész próbálkozott először cukor előállítására, éppen a Tessedik Sámueltől kapott répamagból termesztett répából. Az első mezőgazdasági cukorüzemet báró Lilien József ercsi birtokán kezdte meg rövid életű működését 1808-ban.

 

Sáfár Gyula a levéltár igazgatóhelyettese

Sáfár Gyula a sarkadi cukorgyár történetét foglalta össze 

 

Az Alföldi Cukorgyár Rt. végrehajtó bizottságának 1910. május 20-i ülésén jelentették be, hogy az összes tényezők figyelembe vételével Sarkadon a Kis-Körös és Ant község felé vezető út között fekvő területet találták legalkalmasabbnak a gyár építésére. Sarkad mellett elsősorban a kedvező vízi adottságok és a kedvező szállítási, forgalmi szempontok döntöttek.

 

A háború után a trianoni ország területen a korábbi 30-ból 12 cukorgyár maradt. 1920-ban a megmaradt kapacitás az 1914. évinek a 41%-volt. Mindezek ellenére a hazai cukoripar viszonylag hamar 1923-ra talpra állt, a háború, a Trianon és az infláció okozta sokkból.

 

1964-ben az összes cukorgyárat a Magyar Cukoripari Vállalathoz tömörítették, 1971-ben alakult meg a Cukoripari Vállalatok Trösztje, melyen belül a cukorgyárak önálló vállalatok lettek. A Sarkadi gyárban 1945 és 1957 között lényeges korszerűsítés nem történt, de az 1960-as évek elejétől kezdve jelentős fejlesztések, rekonstrukciók történtek, majd 1973-ra befejeződött a gyár automatizálása.

 

A rendszerváltás kezdetekor Magyarországon 12 cukorgyár működött - a szocializmus idején egyet alapítottak lengyel berendezésekkel, a kabai cukorgyárat. Az ágazat privatizációja már az 1990-es évek elején megkezdődött.

Az első cukorgyár bezárás 1997-ben következett be - Ercsi - majd a mezőhegyesi és a selypi üzemekben fejeződött be a termelés, majd 1998-ban a Sarkadi Cukorgyár bezárása is bekövetkezett.

A bezárás következtében 239 dolgozót bocsátottak el, de közvetve közel tízezer embert érintett a gyár bezárása. A Békés megyei cukorgyárak bezárásával keletkezett űrt, sajnos azóta sem sikerült pótolni.

Az előadást szintén prezentáció kísérte, a Sarkadi Cukorgyár eredeti iratanyagából szemezgetett Sáfár Gyula igazgatóhelyettes. A terjedelmes iratanyag a megyei levéltárban található.

 

A sarkadi közönség nagyon aktív kérdezőnek bizonyult, sokan hozzászóltak az előadásokhoz

A legtöbben a sarkadi cukorgyár történetéhez kapcsolódó előadásra reagáltak 

 

A harmadik előadást dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója tartotta, amely a hatalmas szellemi tőkét felhalmozó Márki család történetét mutatta be.

Márki János (1812-1892) a pásztói Almásy-uradalomból került Sarkadra, megbecsült gazdatisztként tanítatta fiait. Felesége Zay Júlia (1817-1876) volt, tíz gyermekük született - s ritkaságnak számított abban az időben - kilenc meg is élte a felnőttkort. Gyermekeiket tanítatták, a hét fiú közül többen egyetemet végeztek: Márki István (1842-1885) törvényszéki bíró, Márki Lajos (1851-1888) Békés megye főjegyzője, Márki Sándor (1853-1925) - aki megírta Sarkad történetét is - akadémikus, egyetemi tanár, vagy Márki János (1855-1925) ügyvéd, közjegyző, s még sorolhatnánk. Láthatjuk, hogy ebben a családban rendkívüli értéke volt a szellemi tőkének, s ennek nyomán társadalmi presztízsük s anyagi erejük is növekedett. A hét fiú közül hárman édesapjuk foglalkozását követték, a leányok - aki a kor kívánalmainak megfelelő iskoláztatásban részesültek - is gazdatisztek feleségei voltak.

 

dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója

Dr. Erdész Ádám előadásában a hatalmas szellemi tőkét felhalmozó Márki család történetét mutatta be 

 

Az előadásból megtudhattuk, hogy a Márki család tagjai vezető szerepet játszottak Sarkad szellemi életében, hiszen helyi újságot jelentettek meg, verseket írtak, történelmi vizsgálódásokat végeztek. A Márki Sándor fennmaradt naplójából, amellett, hogy nagyon érdekes és izgalmas olvasmány, képet nyerhetünk a korabeli társadalmi berendezkedésről, családi kapcsolatrendszerek fontosságáról, személyi viszonyokról. Sarkad városa számára e családtörténet nyugodtan mondhatjuk, hogy identitásképző, a "Márkiak" története egy igazi sikertörténet, társadalmi felemelkedésük a ma embere számára is példaértékű. A város fontosnak tartja a család emlékének ápolását: konferenciákat szerveznek, tanulmányokat jelentettnek meg, illetve a sarkadi múzeum is az egyik legtehetségesebb Márkinak a nevét viseli.

 

Domokos László, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke

A záróbeszédet Domokos László megyei elnök tartotta 

 

Az előadást aláfestő prezentációban számos korabeli fényképet láthattunk a Márki család tagjairól.

A záróbeszédet, Domokos László, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke tartotta, amelyben kiemelte a múlt és a jelen kapcsolatát-fontosságát, hiszen ezek a tényezők együttesen határozzák meg a jövőt.

A sarkadi közönség nagyon aktív kérdezőnek bizonyult, sokan hozzászóltak az előadásokhoz, legtöbben a sarkadi cukorgyár történetéhez kapcsolódó előadásra reagáltak. A hozzászólók között volt a gyár egykori igazgatója, a 86 éves Mátyási János is, aki gazdag életútját, a gyárban töltött hosszú évtizedek tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. Domokos László, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke a konferencia végén a térség gazdasági, érvényesülési lehetőségeit foglalta össze.

 

A sarkadi cukorgyár egykori igazgatója, a 86 éves Mátyási János

  A cukorgyár egykori igazgatója a gyárban töltött hosszú évtizedek tapasztalatait osztotta meg a közönséggel

 

Forrás: Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)

 

Feltöltő: G.T.

 

Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet

 

Szóljon hozzá a fórumon!: Értékalapú levéltári kutatások Sarkadon