Búcsúzunk...
Ismét szegényebb lett városunk. Elment egy olyan ember, aki nagyon sokat tett ezért a közösségért, munkásságával maradandót alkotott. Lopusni András - mindannyiunk Bandi bácsija - szeptember 11-én, rövid szenvedés után, életének 79. esztendejében végleg eltávozott közülünk.
Lopusni András 1930-ban született parasztszülők első gyermekeként. Boldog gyermekkorát a háború beárnyékolta, de édesapja szerencsés hazatérésével a család ismét folytatta mindennapi életét. Az általános és polgári iskolát is szülőfalujában végezte el, majd a helyi Alkotmány Tsz-ben helyezkedett el. Ezt követően a Kőolajkutató Vállalat geofizikai részlegén robbantómesterként dolgozott, később azonban visszatért a termelőszövetkezetbe. Mindössze 50 éves volt, amikor infarktust kapott és leszázalékolták. Egészségi állapota később javulni kezdett, így ettől az időszaktól kezdett aktívan részt venni a közéletben.
A Tanyamúzeum létrehozásának gondolata tőle származott, így ennek megvalósításán kezdett dolgozni. A Viharsarok Tsz mindenben támogatta elképzeléseit, így a szövetkezet földjén, Bandi bácsi irányításával épült meg a Tanyamúzeum, melyet 1985-ben adtak át. Több mint két évtizeden át ő volt a gondnok, az idegenvezető, aki szeretettel fogadott és kalauzolt végig - szlovák és magyar nyelven - minden látogatót. Később a Szép utcai emlékház kialakításában is aktívan közreműködött.
A rendszerváltás utáni második önkormányzati ciklusban - 1994-től 1998-ig - képviselő és alpolgármester volt. Sokat tett Tótkomlós várossá válásáért is, tevékenységéért 1997-ben Pro Urbe díjat vehetett át. Nagy szerepe volt ebben az időszakban a szlovákiai testvérvárosi kapcsolatok kialakításában is.
Életének egy jelentős szakaszában a Kisbirtokos Szövetségben is dolgozott. A rendszerváltozás után a földkimérésekben segédkezett, a Földhivatalokban járt utána a hivatalos ügyeknek.
Bandi bácsi mindig szívén viselte a szlovák nyelv, kultúra, népszokások ápolását, továbbadását a következő nemzedéknek. Anyanyelvét és szép szlovák beszédét élete végéig megőrizte. Ha valaki Tótkomlós története, néprajza után érdeklődött, ő volt az, aki szinte mindenre tudta a választ. Sokat segített Závada Pálnak is, mind regényei, mind szociográfiai munkáinak hiteles megírásában. A szlovákságért tett munkájáért a Magyarországi Szlovákokért kitüntetést is megkapta.
A sors az utóbbi években nem volt kegyes hozzá. Hat éven belül három közeli hozzátartozóját - feleségét, vejét, majd Zsuzsa lányát - vesztette el. Ezután nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is kezdett megtörni. Hangulata megromlott, sokat betegeskedett és csak lánya és unokái körében érezte jól magát. A betegség azonban legyőzte és a gondos ápolás ellenére az orosházi kórházban elhunyt.
Nyugodjon békében, emlékét megőrizzük!
H.D.E.
Lopusni András
