A Rákóczi Szövetség Ifjúsági Szervezete beszámolója
A tótkomlósi Rákóczi Szövetség Ifjúsági Szervezetének tagjai 2010. januárjában eldöntötték, hogy a március 15-i Nemzeti Ünnepünket a határon túli magyar testvéreinkkel szeretnék ünnepelni. Annak érdekében, hogy ezen elhatározásuk teljesüljön pályázatot nyújtottak be az Országos Rákóczi Szövetséghez és támogatást kértek a helyi szövetségtől, Önkormányzattól, iskolától. A benyújtott pályázaton a Rákóczi Szövetségtől 100.000 forintot nyertek, az Iskoláért, a jövő polgáráért Alapítványtól 20.000 forint támogatást kaptak, a fennmaradó pénzösszeg a helyi Rákóczi Szövetség adományából állt rendelkezésre.
Nyolc diák és kísérő tanáruk 2010. március 12-én indult el egy kilencszemélyes kisbusszal, a cél Tótkomlós testvérvárosa Bereck volt, ahol Gábor Áron emlékház udvarán épült alapítványi házban történt az elszállásolás. Az ötnapi szállást és a teljes ellátást Takács Ferenc alpolgármester közbenjárásának eredményeként berecki önkormányzatnak köszönhetik a szövetség tagjai.
Március 12-e az utazással telt el, mely nap végén nagyon szívélyes fogadtatásban részesültek a diákok. Március 13-án meglátogatták Gábor Áron Emlékházát, az Ojtozi szorosban lévő nagy Magyarország ezeréves határát, majd Szepsiszentgyörgyre utazva megismerkedtek a városközponttal és ellátogattak ahhoz az épülethez is, ahol Gábor Áron felszólalása elhangzott: „Lesz ágyú".
Március 14-én gyalogtúrát követően eljutottak a híres torjai büdös barlanghoz, majd azután részt vettek egy nagyon szívhez szóló ünnepségen Nyerges-tetőn. Az ünnepséget követően Tusnádra utaztak, ahol a Böjte Csaba szerzetes által alapított gyerekotthonban lakó gyerekeknek átadták a hetekkel azelőtt a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium tanulói által összegyűjtött adományokat (elsősorban játékokat) és könyveket. A nap végén a Tusnád város polgármestere vendégelte meg a fiatalokat.
Március 15-én a kézdivásárhelyi ünnepségen vettek részt, ahol a Bereck város által biztosított szekéren vonultak be a központba, a környező települések szekereivel és lovasaival együtt. A Duna Televízió által közvetített ünnepség után a berecki Gábor Áron szobornál helyezték el koszorújukat, majd a helyi lakosokkal együtt nézték meg az ottani ünnepi műsort. A napot és egyben a kirándulást a berecki polgármester által rendezett búcsúvacsorával zárták. Március 16-a a hazautazással telt.
A diákok nagyon hálásak a támogatóknak. akiknek köszönhetik, hogy részt vehettek ezen a kiránduláson, nagy élménnyel meséltek az itthon maradt társaiknak az Erdélyben tapasztaltakról, az ottani ünnep hangulatáról, vendégszeretetről. Már a haza vezető úton eltervezték, hogy a közeljövőben vissza szeretnének menni.
Március 12-e az utazással telt el, mely nap végén nagyon szívélyes fogadtatásban részesültek a diákok. Március 13-án meglátogatták Gábor Áron Emlékházát, az Ojtozi szorosban lévő nagy Magyarország ezeréves határát, majd Szepsiszentgyörgyre utazva megismerkedtek a városközponttal és ellátogattak ahhoz az épülethez is, ahol Gábor Áron felszólalása elhangzott: „Lesz ágyú".
Március 14-én gyalogtúrát követően eljutottak a híres torjai büdös barlanghoz, majd azután részt vettek egy nagyon szívhez szóló ünnepségen Nyerges-tetőn. Az ünnepséget követően Tusnádra utaztak, ahol a Böjte Csaba szerzetes által alapított gyerekotthonban lakó gyerekeknek átadták a hetekkel azelőtt a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium tanulói által összegyűjtött adományokat (elsősorban játékokat) és könyveket. A nap végén a Tusnád város polgármestere vendégelte meg a fiatalokat.
Március 15-én a kézdivásárhelyi ünnepségen vettek részt, ahol a Bereck város által biztosított szekéren vonultak be a központba, a környező települések szekereivel és lovasaival együtt. A Duna Televízió által közvetített ünnepség után a berecki Gábor Áron szobornál helyezték el koszorújukat, majd a helyi lakosokkal együtt nézték meg az ottani ünnepi műsort. A napot és egyben a kirándulást a berecki polgármester által rendezett búcsúvacsorával zárták. Március 16-a a hazautazással telt.
A diákok nagyon hálásak a támogatóknak. akiknek köszönhetik, hogy részt vehettek ezen a kiránduláson, nagy élménnyel meséltek az itthon maradt társaiknak az Erdélyben tapasztaltakról, az ottani ünnep hangulatáról, vendégszeretetről. Már a haza vezető úton eltervezték, hogy a közeljövőben vissza szeretnének menni.
