Orosháza-Gyopárosfürdő ''az Alföld-gyöngye'' kialakulásának története

A tó közvetlen partján egy településrész már korábban is lakott volt: ez Orosháza-Gyopárhalma, melyet a feljegyzések szerint 1846-ban alapítottak. Orosháza község népességének “feleslege” alkotta e rész lakosságát. Gyopárhalma határai: Rákóczi-telep, Szentetornya és Gyopárosfürdő. Utcái a következők: Határ utca, Temető dűlő, Középlak, Csőszház dűlő, Kertészház dűlő. Ez a terület a jegyzőkönyvek szerint Károlyi Margit grófnő birtoka volt. Kezdetben “kisemberek” vették meg a kiosztott földeket, amit eleinte veteményesnek használtak, majd szőlőt telepítettek be. Ez utóbbit bizonyítja, hogy 1873-ban hegybírót is választottak. A korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint már 1892-ben 736 lakója volt Gyopárhalmának. A tó köré épült település és a környék lakói először a tó vizét kenderáztatásra, lófürösztés céljára használták. A Gyopárosi tó egyre kedveltebb fürdőhellyé vált, és a víz gyógyhatását is hamar felismerték. Az ott megforduló fürdőzők már az 1860-as évek vége fele tapasztalták a víz gyógyító hatását. Éppen ezért a fürdő céljára való használatát kezdeményezte Dr. László Elek, aki abban az időben már Orosháza jeles orvosa volt. 1869-ben kezdte meg és hosszú évtizedeken át szervezte a fürdő “kultúrált kiépítését”. Első dolga volt a fent említett népi tapasztalatok nyomán a tó vízének vegyelemzése. A korabeli írásokból idézve: “... ezen vízben oly hatásos magukban oly gyógyerőt tartalmazó részek vannak, hogy annak elhanyagolása és a szenvedő emberiség részére hasznosításának elmulasztása méltán vétkes gondatlanságnak tekinthetnénk!...” 1870-ben megindult a fürdő építése. Először „vetkőző bódék” létesültek, majd következő lépésként a tó északi részébe helyezték a kenderáztatást és a ló-fürösztést. Orosháza-Gyopárosfürdő régmúltA tó déli része most már csak kizárólag a fürdőzés céljait szolgálta. Ez az intézkedés növelte a Gyopárosi tó népszerűségét, ugyanakkor a község képviselőtestülete mereven elzárkózott a tóval kapcsolatos kiadásoktól. László doktor mindenáron arra törekedett, hogy a tó “gyógyfürdői jellegét” kimondják. A korabeli jegyzőkönyvek kemény vitákról tanúskodtak. Semmilyen kiadásokra nem voltak hajlandók. László doktor publikációban érvelt: “.....Orosháza nem tudja, minő kincs rejlik határában...” A község képviselő-testülete “....a több oldalról előtérbe hozott kenderáztatási érdekek hangos tiltakozásban megnyilvánulván, - végül is 21 szavazattal 13 ellenében úgy határozott, hogy Gyopáros kenderáztató marad.” Ugyanakkor a képviselő-testület a határozatban azt is engedélyezte, hogy a tavat fürdésre is használják. A tó déli partján jelöltek ki helyet fürdésre, ahol azután öltöző célját szolgáló deszkabódék vagy rögtönzött sátrak felállítását is engedélyezték. A község képviselő-testülete – noha szemmel látható volt a fürdőzők számának növekedése – hosszú vita után is visszalépett mindenféle saját beruházástól Gyopáros fejlesztésével kapcsolatban (ez tűnik ki az 1878-as jegyzőkönyvekből is). A korabeli sajtó is sokat foglalkozott Gyopáros ügyével, mely természetesen jó hatással volt a tó partjának fejlődésére: 1880-ban 9 deszkából épített öltöző-kabin készült, majd 1883-ban megnyílt a “Simon-féle” vendéglő, amely jól szolgálta a fürdőzők pillanatnyi ellátását. Így azután a nyolcvanas években már látogatott és “széles körben” ismert fürdőhely lett Gyopáros. Orosháza és környéke, sőt a megye közelebbi lakói mindinkább felismerték a tó vizének kitűnő gyógyhatását. Megélénkült a fürdő forgalma, ezért 1885-ben a község képviselő-testülete elhatározta, hogy a nők számára külön vetkőző kabinokat készíttet. Egyúttal a fejlődés mindinkább arra késztette a testületet, hogy gyógyfürdővé nyilváníttassa Gyopárost. Ezt szolgálta az a tény is, hogy a tó vizét felküldték az Országos Vegyelemző Intézethez, szakvéleményezésre. 1886-ban ennek hatására megszületett a határozat: “A képviselő-testület a gyopárosi tónak fürdői jellegét ezennel kimondja!” A következő lépés volt a kenderáztatás és a fürdő teljes elkülönítése. Ezzel kezdetét vette a fürdő további fejlődése. A forgalom megnőtt. Ezt mutatja az öltöző kabinok számának növekedése. 1886-ban a kabinok száma 24 volt. 1889-ben határozatilag megtiltották a lovak fürdetését is a tóban. A gyopárosi tó közelében, a kb. 400 méterre fekvő, magántulajdonban lévő Kerektónál is fürdő létesült. Hamar népszerű és több évtizedig látogatott fürdőhely lett ez is. Újabb változást 1890 nyara hozott Gyopáros életében. A főszolgabíró rendeletet hozott, miszerint deszkafallal kettéosztják a tó vízét. Így különítették el a férfiakat a nőktől. 1893-ban és a későbbi években a fürdő hanyatlásnak indult. El-elmaradtak a fürdőző vendégek. Elhanyagolták a fürdő környékét. A tó partja közelében elszaporodott a nád. Ez kellemetlen szagot terjesztett. Ezért az igényesebb vendégek mellőzni kezdték a fürdőt, erről adott hírt a korabeli sajtó. Kevesebb lett a bevétel a fürdőben. Lassan, de biztosan ráébresztette ez a tény a község vezetőit arra, hogy befektetések árán is, de javítani kell a helyzeten. “Népi fürdőhely”-ként továbbra is virágzott. Elhatározták, hogy a nádat kiirtják, a tó medrét kitisztítják, a tó környékét parkosítják. Meghirdették a bérbeadást. A hirdetésre nem érkezett ajánlat, pedig a község elöljárósága “pénzt a bérlőktől remélt”. A terv nem sikerült. A század első éveiben maga a község végeztette el a meder tisztítását, a nád kiirtását. A század első éveiben már végre tetemesebb, komolyabb pénzösszegeket áldozott az elöljáróság Gyopárosra. A fürdőt saját kezelésbe vette. Ez már komolyabb jövedelmet hozott és ezt fejlesztésre fordították. A község kezelésébe vett fürdő most már 1906-ban kultúrált formát öltött. Megkezdték a tó partjának kiépítését. Így: 1./ A tavat két méternyire kimélyítették, 2./ A tó partján nagyarányú parkosítás-, fásítás kezdődött, 3./ Megépítették a községi szállodát, 40 vendégszobával. 1906 nevezetes dátum Gyopáros életében. Beindult az Orosháza-Szentes vasútvonal. Ez érintette Gyopárost is, és egyúttal lehetővé tette az Orosháza-Gyopáros különjárat elindítását. 1908-ban a község a már fás ligetben ártézi kutat fúratott. 1909-ben “fiókpostát” nyitottak Gyopároson, beindult a fürdő-orvosi szolgálat, amely a fürdő közegészségügyi követelményeire nagy gondot fordított. A felsoroltak a fürdő látogatottságát ugrásszerűen megnövelték. Elterjedt a fürdő híre, 100 km-ről is érkeztek vendégek. A fejlődést az első világháború sajnos visszavette. A kiépítés, bővítés stagnált. 1925-től a fejlődés újabb lendületet vett. Mégpedig: 1./ Orosháza kisállomástól Gyopárosra kiépült a kisvasút, 2./ A tó északi partján megkezdődött az úgynevezett “HŐSÖK LIGETE” létesítése, ahová szebbnél szebb fákat, bokrokat telepítettek, ültettek. 3./ A tó déli partján szép üdülőket, “villákat” építettek. A második világháború újabb megtorpanást okozott szeretett fürdőnk életében. Az akkor több, mint 90 éves Gyopáros 1958-ban újra jelentősebb fejlődésnek indult. Komoly beruházásokkal beindult az újabb medence építése és ez kabin létesítést, építést vont maga után.