Ökumenikus istentisztelet és kenyéráldás Kondoroson

A Betyárzászló felvonása után Dankó Béla polgármester átadta Kondoros kulcsát a betyároknak, hogy a XII. Betyár Napok alatt őrizzék azt. Ezek után kezdődött meg a korabeli ruhákba öltözöttek felvonulása, mely a színpadnál ért véget. A Szent István-napi megemlékezés során felszólalt Oszter Sándor színművész, Kondoros díszpolgára, akinek, ahogy kifejezte, nagyon sokat jelent a Betyár Napok alatt megismert emberek által elmesélt történetek, a beszélgetések, mely által megismerték egymást.
Az Ökumenikus istentiszteletet Ilyés László Zsolt római katolikus plébános, Tuska Tibor és Ralph Knapp evangélikus lelkészek tartották, mely után Dankó Béla polgármester megszegte Kondoros megszentelt kenyerét. A Képviselő-testület tagjai az ünnepséget követően a megszentelt cipókat kiosztották a megjelentek között.
Dankó Béla polgármester, országgyűlési képviselő ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarországot nekünk magyaroknak kell iránytani, nem engedhetjük más külső erő irányítsa országunkat.

Dankó Béla polgármester beszéde:

„Tisztelt ünneplők, kedves kondorosiak, tisztelt vendégeink!

Szent István-napi megemlékezésünk alkalmából külön tisztelettel köszöntöm a határon túlról érkező magyar barátainkat, akik velünk együtt ünneplik a magyarok legfontosabb ünnepét, az államalapítás, a magyarság ünnepét.
Köszönöm jelenlétüket, mely minden percben az összetartozásra, a magyarság megtartására, történelmünk megőrzésére és a jövőbe vetett hitre tanít bennünket.
Találkozásunk minden alkalmával erősebbek leszünk. Erősebbek azáltal, hogy érezzük, látjuk és tapasztaljuk azt a hitet és akaratot, mely a külső erők által elszakított magyarok lelkében él.
Beszélgetéseink során nemcsak megajándékoznak bennünket az összetartozás érzésével, hanem tanítják is nekünk.
Hisz fontos megértenünk azt, hogy Magyarország és a magyarság több mint nyelvünk és irodalmunk tisztelete, közös történelmünkben gyökerezik, a haza és a család szeretetében, és a Magyarországon és a világ bármely pontján élő magyarok egymás iránt érzett tiszteletében és összetartozásában fejeződik ki.
Minden évben megkérdezzük magunktól, mit jelent számunkra augusztus 20-a, Szent István öröksége, az új kenyér ünnepe. Vajon mit jelenthet a magyarok számára több mint ezeréves távlatból a magyar államot megszilárdító, a nemzetet felépítő és a társadalmat megszervező Szent István királyunk munkássága.
Természetesen tanulsággal szolgál, de minden egyén, minden közösség másképp merít erőt ősünk tetteiből.
Hogy mit jelent a magyaroknak augusztus 20-a? Talán azt, amit nekünk, kondorosiaknak a Betyár Napok. A múltunkat, a jelenünket és a jövőnket. Egyéni történelmünkben gyökerezik, melyet megérteni csak akkor lehet, ha őseink és a jelen történései által igyekszünk megérteni a múlt eseményeit, őseink tetteit, tanulva azok hibáiból, megfogadva azok tanácsait.
A nemzetünk és Kondoros ünnepe alkalmából igyekszünk felidézni hagyományainkat, bebizonyítjuk, hogy nem felejtettük el az ősi magyarok örökségét, mindazt, amit a művészetek és a különböző mesterségek területén elértek, nem felejtjük el szellemi és kétkezi munkájukat, mely által nemzetünk és Kondoros épült és fejlődött.
De mindezen ünnepek nemcsak a múltidézést jelentik, hanem annak az akaratnak a kifejezését, mely által kinyilvánítjuk, hogy itt leszünk és folytatjuk őseink munkáját, hogy nemzeti örökségünket átadjuk a felnövekvő generációnak, hogy megtanítjuk gyermekeinknek azt, hogy a magyarok a zivataros évszázadok alatt, a szétzilált és szétszaggatott országban is képesek voltak megőrizni az országot és a magyarságot.
Ez az ünnep erőt adhat számunkra a mindennapi küzdelmeinkben, a válságokat átélő Európa közepén. Erőt adhat és bizakodóak lehetünk, mert ezer éves történelmünk és mai sikereink is azt bizonyítják, hogy a magyar nemzetnek van miből erőt merítenie, és van mire építkeznie.
Magyarságot a legnehezebb esztendőkben is képesek voltunk megtartani,
és ezt a helytállás, a munka és a mély hit segíthette, a hit, melyet a saját nemzetünkbe, a saját családunkba és szülőfalunkba vetettünk.
Múltunk zivataros évei és a jelen nehéz körülményei között is a biztonság volt a legfőbb célunk, a biztonság, mely nem fényűzést jelent, hanem a haza, a magyar föld és az otthon megőrzését.
Meg kell őriznünk nemzetünket, saját kezünkbe kell vennünk sorsunk irányítását, nem hagyhatjuk, hogy mások érdekei alapján irányítsák országunkat. Ezt kell tennünk ma és a jövőben is.
Tennünk és teremtenünk kell minden nap, az emberek tetterejével és kitartásával érhetjük el célunkat. Erre tanít bennünket Szent István királyunk öröksége, és ezt a tanácsot ma is meg kell fogadnunk.
 

Tenni és dolgozni, nemcsak a közösségért, hanem az egyéni teljesítményért, az önálló sikerért, ahogy a magyar olimpikonok megmutatták nekünk. Sportolóink a londoni olimpiai játékokon bizonyították, hogy tűnjön bármilyen elérhetetlennek is a kitűzött cél, kitartással, akaraterővel, lemondással és munkával igen is megvalósíthatók az álmok. Példát kell vennünk önfeláldozásukról, odaadásukról, a sport iránt tanúsított alázatukról, erőt kell merítenünk sikereikből!
Az elmúlt ezer évben azt tapasztaltuk, hogy ez a nemzet csak akkor volt sebezhető, amikor hiányzott a hit vagy az erő a helytálláshoz, ha elhitették velünk, hogy munka nélkül is juthatunk valamire, ha hagytuk, hogy az egyéni érdek felülkerekedjen az egymás iránti felelősségen, odafigyelésen. Amikor nem álltunk ki magunkért, amikor azt gondoltuk, hogy másnak kell a mi boldogulásunkért dolgozni, amikor egymásnak hátat fordítottunk.
Azokban az időkben azonban, amikor rendelkeztünk a hit és az összefogás erényeivel, a magyar nemzet egész Európát meghatározó tettekre volt képes, pedig akkor mostohábbak voltak a körülmények, mint ma.
A magyarok közösségének boldogságáért fegyveres, politikai, szellemi és gazdasági harcokat kellett vívnia, de a küzdelem nemzetünkért nem ért véget. Hol gazdasági válság, hol a magyarok összetartozását szétzúzni akaró belső és külső erők, hol természeti csapások állítanak minket akadályok elé. De ahol tetterő és akarat van, ott a megoldás is megszületik. Ráléptünk az igaz útra, melyen végig kell haladnunk. És minden harc által, minden összegyűjtött akarat és erő által közelebb kerülhetünk céljainkhoz, boldogságunkhoz. Ma már Európa is elismeri, hogy Magyarország jó úton jár.

Engedjék meg, hogy Reviczky Gyula szavaival zárjam le gondolataimat, aki meglátta azt, hogy Szent István öröksége újra éled majd:

"S lesz még idő, jön még olyan nap,
Midőn, dicsőséges király,
Hatalmát a rég' vert magyarnak
Majd nem gyöngíti belviszály,
Ha majd a népek viharába'
Csak a te koronád nem ing,
S a magyarok fölkent királya
Magyar király leszen megint!"

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!"

Dankó Béla polgármester köszönti az ünneplőket.

Oszter Sándor színművész, Kondoros díszpolgára örömmel vett részt a rendezvényen.

Dankó Béla polgármester megszegi a megszentelt kenyeret.

Forrás: Kondoros Nagyközség Önkormányzata (VN)