Farkas Zoltán adta át Kondorosnak a városi címet jelző kulcsot

Kondoros polgármestere, Dankó Béla, országgyűlési képviselő az államalapítás és a várossá nyilvánítás alkalmából rendezett ünnepélyen megtartott ünnepi beszédében hangsúlyozta: a kondorosiak öröméhez nagyban hozzájárul, hogy barátaikkal, testvérvárosaikkal élhetik át ezt a fontos pillanatot, amely minden kondorosi sikere. A nap jelentőségét tovább emelte, hogy az erdélyi Küsmöddel is testvérvárosi kapcsolatot létesített Kondoros. Az erről szóló dokumentum aláírása után 38 küsmödi székely tett állampolgársági esküt.

Dankó Béla, Kondoros Város polgármestere, országgyűlési képviselő Állampolgársági eskületételen elhangzott beszéde 2013. augusztus 18-án a kondorosi Evangélikus Templomban:


Tisztelt Ünneplő Vendégeink!

Ünnepi nap ez a mai minden magyar embernek szerte a világban, ám e nagyvilág egy kis pontján, itt, Kondoroson ez az ünnep, ha lehet most még fényesebben ragyog. Még fényesebben, hiszen nemzeti ünnepünkön kívül várossá nyilvánításunkat és az Önök, számunkra különösen kedves küsmődi honfitársaink állampolgársági eskütételét is ünnepeljük. Ebből a tekintélyes felsorolásból talán úgy tűnhet, hogy az esemény fényét az ünnep sokrétűsége okozza, ám én máshogy érzem. A mai nap mindezek mellett számomra azért is különösen szép, mert sokan, sok helyről jöttünk el ide, hogy együtt legyünk, hogy megélhessük összetartozásunkat. Augusztus 20-a megbonthatatlan magyar államiság és európai létünk ünnepe is egyúttal. Múltunk, jelenünk, jövőnk találkozik ezen a napon. A mi jövőnk pedig, kedves ünneplők, a mi jövőnk az összefogáson múlik. Ezért teremtette meg a Kormány első intézkedései között határon túli honfitársaink számára a magyar állampolgárság lehetőségét. Jól tudjuk azonban, hogy mindez önmagában kevés lenne.

Kevés, hiszen a Kárpát-medencei magyarság egységes nemzettudata óriási csapásokat kapott a XX. században, csapásokat, amelyek a legtöbb nemzetet talán meg is semmisítették volna. Trianonnal, az ország fizikai határainak átszabásával nem csak az ország, de ezáltal a nemzet elpusztítása is cél volt. S amit elkezdtek Trianonban, azt a baloldali diktatúrák évtizedei alatt igyekeztek be is fejezni a kommunista utódállamok. Magyarországon, de ugyanúgy Romániában, Csehszlovákiában, Ukrajnában és Jugoszláviában is tilos volt az egységes magyar nemzeti tudat említése.

Be kell tehát töltenünk azt az űrt, amit évtizedek félretájékoztatása, oktatási hiányosságai okoztak, megakadályozva nemzetünk valódi újraegyesítését.

Bennünket, itt az Alföldön Erdély és a Partium elvesztése különösen fájdalmasan érintett. Évszázados utak, kereskedelmi és családi kötelékek, vasútvonalak szakadtak széjjel egy pillanat alatt, a kíméletlenül közénk csapódó határ két oldalára rekesztve. S noha ezek a kötelékek teljesen soha nem szakadtak el, mégis a rendszerváltás hozta el újra a történelmi tájak és nemzetrészek egymásra találásának lehetőségét. Küsmőddel mi is évek óta ápolunk szoros kapcsolatot s megismerve egymást a két település gyorsan egymásra talált. Ezért számunkra különösen fontos volt, hogy Önök itt, Kondoroson tehessék le az állampolgársági esküt, egyúttal pedig alá is írtuk a testvérvárosi kapcsolatról szóló nyilatkozatot is.

Ez, az utóbbi években tapasztalható közeledés, a testvérvárosi kapcsolatok szaporodása azonban sokkal több, mint gesztus. Hívó, intő jel valamennyiünk számára: az egységes magyar nemzet újbóli öntudatra ébredése. Ahogy Wass Albert mondta: „Valahol fenn a magas ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok”.

Hiszen az egységes Európai Unióban, nemcsak a földrajzi határok, hanem a nemzetek közötti határok is leomlanak, helyettük egy új nemzeti érték kerül előtérbe.

Öröm számunkra, hogy a magyar nemzet felfedezi közös értékeit, támogatva egymást határon innen és túl.

A mai nap tehát, azon túl, hogy az Önök életének jelentős pillanata, nemzetünk ünnepe is, és a magyar nemzet európai útkeresésének is fontos pontja. Hiszem, hogy minden lépés, amivel szorosabbra fűzhetjük a köztünk meglévő szálakat, hazánkat is erősíti mind itthon, mind az újrarendeződő Európa zivataros színpadán.


Kedves küsmödi Barátaim!

Végre eljött az ideje, hogy nem csak szívünkben és lelkünkben, de más nemzetek előtt is újra honfitársak legyünk.


Farkas Zoltán az ünnepségen kiemelte: mindenki hozzátett valamit ahhoz, Áder János köztársasági elnök úr végre a kondorosi emberek teljesítményének méltányolásaként városi rangja emelje a települést.  Farkas Zoltán, Békés Megyei Önkormányzat elnökének beszéde 2013. augusztus 18-án Kondoros várossá avatása alkalmából:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Polgármester Úr, Kedves Kondorosiak!



Kettős ünnepet ülünk ma itt, Kondoroson!

Kettőset, de mégis hasonló üzenettel, hiszen mindkettő egy fontos fordulópontot jelent az azt megélő emberek életében.

Az egyik, Szent István napja egy olyan eseményre, időszakra emlékezik, amely egész nemzet számára jelentett egy új kezdetet, míg a másik leginkább nekünk Békés megyében élőknek és legfőképpen a kondorosiak számára bír hasonló jelentőséggel, és lehet kiemelt nap a jövőben az itt élő embereknek.

Az Államalapítás, Szent István műve egy hosszú, mozgalmas szakaszt zárt le, a magyarság történelmében. Ez a történelmi szakasz a Vérszerződéssel kezdődött, magában foglalta a Honfoglalást, és új alapokat letéve a központosított keresztény és magyar államhatalom megalkotásával zárult.

A mai nap a kondorosiak életében is egy fontos fordulópont, hiszen július 15-vel településük városi rangra emelkedett. A szóhasználat nem véletlen, hiszen valóban emelkedik valahová a település, és talán nem csupán a település, hanem az itt élő emberek lelkülete is.

Utoljára 2009-ben ünnepelhette Békés megye két új városát, Medgyesegyházát és Újkígyóst. Emlékeimben úgy él az a nap, mintha nem csupán mi, hanem a természet is ünnepelt volna. Csodálatosan sütött a nap, vidáman csicseregtek a madarak, illatosan virágoztak az útmenti akácfák. Hogy valóban olyan volt-e az a nap, vagy csak az emlékek szépítették meg, mára már nincs semmi jelentősége. Az az igazán fontos, hogy az a nap beégett az én emlékezetembe, minden helyi lakos emlékezetébe, mint valami jelentős, az ember életében csak ritkán előforduló esemény képe.

Ilyen ez a nap a kondorosiak életében is!

Pedig attól a mai ünnepélyes pillanattól, hogy a polgármester úr átveszi a várossá válás jelképét jelentő kulcsot, sok minden nem változik meg. A gyerekek ugyanabba az iskolába járnak, ugyanattól vesszük a húst, a zöldséget, és a szomszéd kutyája ugyanolyan hangosan ugat. Mégis valami megváltozik, valami más lesz.

Valami, ami nem lehet megfogalmazni, szavakba önteni.

Amikor Szent István létrehozta a magyar államiságot, nem egy pillanat műve volt. Egy hosszú folyamat eredménye volt ez. A szövetségért, egymásért vérüket adó hét vezér, a honfoglaló Árpád, az őket követő nemzetségek és Géza fejedelem minden döntése, minden tette ott volt ebben az időszakban, amely az Államalapítással zárult.

Mára elmondhatjuk, hogy augusztus 20. a magyarság legfontosabb ünnepévé vált. Ez az ünnep az, amely mindenki számára fontos, hiszen a magyarság megmaradását jelképezi a Kárpát-medencében, és nemzetünk több mint ezer esztendős történetét.

Volt időszak, amikor megpróbálták átkeresztelni az új kenyér ünnepének, mint ahogy a Karácsonyt is fenyőünnepnek titulálták, de aki ezt tette, arra nem gondolt, hogy a magyar emberek számára a kenyér legalább annyira szent, mint az államalapító királyunk emléke.

István királyt 1083 óta tartjuk szentnek, a kenyeret az alföldi ember mindig is annak tartotta, hiszen a kenyér az életet, a megmaradást jelképezi.

Nem véletlen, hogy a Szent István napi ünnepségekből soha nem hiányozhat a kenyérszentelés szertartása. Tehát elmondhatjuk, hogy augusztus 20., akárhogy is nevezték az idők folyamán a legszakrálisabb ünnepeink egyike.

A magyarság szent ünnepe.

Ez áll hozzánk legközelebb, ez tartalmazza leginkább a magyarságunkat, történelmünket, nemzeti múltunkat.

Valaminek a létrejöttét, valaminek a megalakulását, mégis egy folyamat végét ünnepeljük. Ahogy korábban említettem, egy fontos fordulópontot.

Kondoros életében is a várossá válás egy hosszú folyamat végét jelenti.  Polgármester úr tudná azt igazán elmondani, hogy mennyit kellett tenni azért, hogy ma itt állhassunk.

Ehhez nem volt elég az, hogy „a kondorosi csárda ki van festve”.

Az utcák aszfaltozása, a járdák, csatornák építése mellett megújultak az épületek, intézmények, fejlődött a település a kondorosi emberek munkájának, szorgalmának, igyekezetének köszönhetően.

Mindenki hozzátett valamit ahhoz, Áder János köztársasági elnök úr végre a kondorosi emberek teljesítményének méltányolásaként városi rangja emelje a települést. Sokat kellett tenni azért, hogy ma, ezen a napon a nevében a város kulcsát átadhassam Dankó Béla polgármester úrnak.

És amikor ő azt átveszi, mindannyiuk nevében veszi át, hiszen az önök közös teljesítményének érdemeként válhattak várossá.

Mától tehát augusztus 20-ika, Szent István ünnepe úgy állhat a kondorosiak előtt majd, mint a magyarság ősi kettős keresztje. Az egyik keresztfa az Államalapítást, míg a másik a település városi rangra emelkedését jelképezi.

Gratulálok Önöknek ehhez!

Szívből kívánom, hogy ez a nap valóban csak egy fordulópontot jelentsen, és a településük, mostantól Kondoros város töretlenül fejlődjön tovább. Tiszteljék múltjukat, soha ne feledjék honnan érkeztek, de mindig bizakodva nézzenek a jövőbe.



Múlt és jövő, hagyománytisztelet és megújulás, ez kell, hogy jellemezzék Kondoros városát most és a jövőben is.

Mi a megye részéről a város vezetésével karöltve mindent megteszünk azért, hogy ez így is legyen, mert csak úgy lehet megőrizni a jövő számára mindazokat az értékeket, amelyeket Szent István az államalapítással lerakott számunkra.

Végezetül hadd kívánjak Önöknek Szent István király imájával áldott és békés ünneplést, szép napot.

„A mélységből kiáltok Hozzád, hallgass meg Uram!

Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel egyenesen állni.

Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.

Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.

Taníts meg lendülni, ha Reád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.

Ez a kívánságom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék, nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád, hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád.”

Köszönöm, hogy meghallgattak.


-tk-