Virtuális diák a gimiben – Gyomaendrőd
Az osztályunk (9/A) egyik tanulója súlyos sportbalesetet szenvedett november elején, így az iskolába sem tudott bejárni. Ahhoz, hogy együtt tudjon haladni velünk, s itt „lehessen” az órákon, a technikát hívtuk segítségül.
Malatinszky Zita tanárnő ötlete nyomán a Skype programmal hívtuk fel Tamás számítógépét az iskolából az órán. Először úgy nézett ki, hogy a technika ördöge kifog rajtunk. Aztán hamarosan megtörtént a „csoda”: az osztály létszáma teljes lett Tamással, s így már kezdődhetett a magyaróra.
Az óra folyamán többször is beszédbe elegyedtünk a betegünkkel, kinek az állapotán remélhetőleg javított az is, hogy látott és hallott minket több órán keresztül. Sajnos mi nem láttuk őt, csak hallottuk, ám ez is nagyon jó érzés volt.
A szünetekben nagy hangzavar volt, de ekkor már nem Kosztolányi és Csehov volt a téma. Ehhez mindenki hozzászólt. Jobbnál jobb sztorik hangzottak el két nevetés között. Tamásnak nem is kellett megszólalnia, nekünk annyi mesélnivalónk volt, hogy nem is fért bele a szünetbe.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól esett Tamásnak a társak „közelsége”, s mindenki érezte, hogy ez fontos pillanat volt: legyőztük a távolságot a modern technikával.
A következő alkalommal, mikor tanárnő hozta a laptopot szünetben, nevetve mondtuk: „Megjött Tamás, újra itt van!”
Ő azóta már nemcsak virtuálisan, hanem a maga valójában is itt van az iskolában. Azonban a gyógyulása még sokáig fog tartani.
Szentpéteri Balázs 9/A
Forrás: www.knerimregimnazium.hu
Az első padban ülőkkel egy csoportban dolgozott Tamás
A laptopon keresztül Tamás is ott volt az órán
Az osztály a virtuális társat figyeli
Néha fordítottak a laptopon, hogy másokat is lásson Tamás
Forrás: www.knerimregimnazium.hu
