Skóciában jártak a gyomaendrődi Kner Gimnázium diákjai

A tanév első napját követően elrepültünk Skóciába. Sok diák számára ez volt az első alkalom, hogy repülőre ülhetett. Alig volt valaki, aki  2500 kilométerre járt már az otthonától. Maga a repülés is különleges élmény volt, madártávlatból mindig rácsodálkozunk, hogy milyen gyönyörű is Földünk.

Leszállás előtt

  Glasgowba megérkezvén nem is akartuk elhinni, hogy végre élőben is kipróbálhatjuk, mennyire tudunk angolul. Az útlevél, illetve az igazolványok ellenőrzése zökkenőmentes volt, bár volt néhány vicces helyzet, például belőlem narancssárga tanár lett egy pontatlan mondatban (a pulóverem színe helyett).J Már az első élményeink is pozitívak voltak, hiszen csak kedves és segítőkész emberekkel találkoztunk, nem akartuk elhinni, hogy arrafelé nem idegeskednek az emberek. Egy kedves skót fiatalembertől megtanultuk, hogy az eső nem más, mint folyékony napsütés.

Folyékony napsütés

 Az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig aggódjunk valami miatt. Ez a szemlélet ránk is hatott, és míg kinn voltunk: nem idegeskedtünk, tiszteltük egymást, és senki nem rontotta el a másik kedvét. Ifjúsági szállón laktunk, két igazi pubbal, ahová este nyolc után a diákok (18 év alatt) nem tehették be a lábukat, és természetesen alkoholt sem fogyaszthattak. Persze mi tanulni mentünk, és arra rengeteg lehetőségük volt. Mindennapra jutott két nevezetesség megtekintése, a programok közötti időben pedig olyan szóbeli kommunikációs feladatokat kellett megoldani, amelyekhez gimnazistáink kénytelenek voltak beszélgetni a helybéliekkel. Minden este értékeltük a csapatokat, igazi küzdelem zajlott, mindenki nyerni akart.

 A kirándulás talán legcsodálatosabb napja a Loch Ness-be tett utunk lett. A buszunk vezetője egyben az idegenvezetőnk is volt, mindent tudott Skócia történelméről és élvezetesen mesélt, nem untuk meg hallgatni. Példát mutatott emberségből is, amikor meglátott egy megcsúszott autót, és megállt segíteni. Pillanatok alatt megszervezték a közlekedést, hogy a beláthatatlan kanyarban ne legyen másik baleset, nem volt senki, aki annyira rohant volna, hogy kockáztassa a mások testi épségét.  A Felföld maga a csoda, a jégkorszakban kialakult hegyek egyszerre szívbemarkolóak és félelmetesek. Csodálatos táj, kemény emberek, akik mindig segítettek a bajba jutottakon. Az idő nem volt valami csodálatos, de nem bántuk, hiszen valami csodálatosat láthattunk. Bármikor visszamennénk!  Egy bánatunk volt csak, nem találkoztunk Nessivel.L

 

Edinburgh tökéletes helynek tűnt a mi kis tanulmányi kirándulásunkon, hiszen minden épület a történelemről mesélt, egy olyan városban jártunk, ahol az új városrész is több mint 400 éves.  Barátságos helyszínünkön nyugodtan lehetett feladatokat kiadni és végrehajtani. Biztosak lehettünk abban, hogy a helybéliek segíteni fognak, és nem veszik tolakodónak a kérdéseinket. Néhány példa: 1. Önállóan kellett ebédet és vacsorát rendelni. 2. Keresni kellett ősi skót személyneveket, és hozni kellett a név eredetét is. 3. Interjút kellett készíteni, hogy mit tudnak a skótok rólunk, magyarokról .4. Gyűjteni kellett skót közmondásokat.  5. Ki kellett nyomozni, miért nincs függöny az ablakokon. El tudjátok képzelni, hány emberrel kellett ahhoz beszélni, hogy meglegyenek a válaszok? Az eredményhirdetés a reptéren volt pontban éjfélkor. Nagyon jó érzés volt látni, hogy mindenki élvezte ezeket a feladatokat.

 

Olyan sok csodálatos dolgot láttunk, hogy ez a beszámoló akár kisregény is lehetne, de teszek egy kísérletet, hogy röviden összefoglaljam az élményeinket.

 

Jártunk a királynő jachtján, ami most a kikötőben pihen. Fantasztikus érzés volt ott járni, ahol a világ vezető politikusai is tiszteletüket tették. Láttuk, hogy az uralkodás nem egyszerű munka, szigorú szabályok és előírások szűkre szabják a királyi család mozgásterét.

 

A királyi pompa után a sötét kínzókamrába vezetett az utunk, ahol igazi bírósági tárgyaláson bűnösnek találtak minket és……… a többit találjátok ki. vagy kérjétek el az itt készült fényképeket.

 

A piacon megkóstoltuk a helyi termelők finomságait: a fiúknak a malacsült valamiért jobban ízlett, mint a zabkása, nem is értem, hogy miért. A piacról az edinburghi várba vezetett az utunk, ahol még magyar vonatkozású emléket is találtunk, Margit hercegnő kápolnáját. Margit hercegnő magyar volt! Hallottuk a híres egy órai ágyúlövést, ami a pontos időt jelzi, hiszen így sokkal takarékosabb, mintha délben lőnének, hiszen csak egyet kell lőni.

 

Elvarázsolt bennünket az illúziók világa, kipróbáltuk a Camera Obscurát, igazi skót akcentushoz szoktattuk a fülünket. A Dinamikus Föld kiállításain időgépben utaztunk, hogy átéljük a Föld kialakulását.  A bátrabbak felmásztak Arthur székéhez (szikla), és élvezték a tenger felől érkező erős északi szelet. Olyan múzeumokban jártunk, ahol több napot is el lehetett volna tölteni.

 

A királynő nyári lakjában járva megtudtuk, hogyan üti lovaggá az arra érdemeseket, sok mindent árultak el az udvari etikettről is. A György-korabeli házban járva úgy éreztük magunkat,  mintha a  Büszkeség és Balítélet forgatásába csöppentünk volna bele,  megértettük, miért volt olyan fontos a házasság a jobb módú lányok számára.

 

Voltunk buszos körúton a városban, ahol láttuk a híres Bobby kutya szobrát, aki gazdája halála után nem mozdult el a sírja mellől, és a hűség jelképévé vált minden skót szemében. Jártunk sikátorokban, ahol régen nyakon önthettek volna egy bili tartalmával, hátborzongató és izgalmas volt egyszerre részesévé válni egy másik korszaknak.

 

Skóciában megéltük, milyen az, amikor repül az idő. Hazajöttünk és szokatlannak találtuk, hogy az autók a baloldalon jönnek szembe. Amikor a buszunk  megérkezett, automatikusan sorba álltunk, hogy felszállunk a baloldalon. Vicces volt.

 

 

Ez az egy hét Skócia valóban olyan volt, mintha egy mesébe pottyantunk volna, a szívünk most is megmelegszik, ha rágondolunk.

 

                                                           Hüse Julianna,  angol szakos tanárnő, aki

                                                            a skóciai csoport gondolatait  szedte egy csokorba

 

 

 

 

Az edinburghi vár előtt