Ünneplés parancsszóra

Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy bizonyos napok, események megünneplését megparancsolni Sztálinék agyszüleménye volt. Ők csupán fenntartottak és folytattak egy több évszázados európai szokást: a mindenkori hatalom régóta parancsszóval ünnepelteti magát. Általánosan bevett szokás volt minden uralkodói háznál, hogy az uralkodó és szűkebb családja ünnepein az alattvalók is örvendezni voltak kötelesek. Erről a hatóságok dolga volt gondoskodni. Így történt ez 1854. áprilisában is, amikor I. Ferenc József oltárhoz vezette jegyesét, a később Magyarországon oly népszerű Erzsébetet. A Bereczki-gyűjteményben fennmaradt szolgabírói körlevél a következőképpen írta elő az esküvő megünneplését.

 

„Ő Császári és Királyi Apostoli Felsége I. Ferenc József legkegyelmesebb Urunk Császárunk legfelsőbb házassági napján f. hó 24-én minden vallásfelekezetekben tartandó Isteni Tisztelet megtartása iránt intézkedvén a kebelükben lévő Szent Egyházak mindkét Tisztelt lelkészit jelen értesítésemmel felhíván oda működjenek, hogy reggeli 8 órakor kezdetét veendő ványai Isteni Tiszteletben minden tagja az elöljáróságnak, úgy minden rendű és rangú egyének tisztelettel meghívatván részt vegyenek, mindenesetre az oskolás gyermekek értesíttetnek elöljáróik által, s abban leendő részvételre felvezettessenek. Az eseményről rögtön jelentést váratván.

Kelt Szeghalmon, Április 23-án 1854.

 

 

Lengyel szolgabíró