Rokonházasság engedéllyel

A török dúlta Magyarországon is hatalmas botrányt kavart 1584-ben Balassi Bálint és Dobó Krisztina házassága: olyannyira, hogy a pápa személyesen érvénytelenítette és a költőként elhíresült Balassi jobbnak látta Lengyelországba kivárni a vihar elmúltát.

A skandalum egyik oka a frigy megkötésének módja volt. Balassi uram ugyan is miközben a lány atyja, Eger hős védője, Dobó István gyanútlanul kilovagolt a szokásos újévi vadászatra, gyorsan összeeskettette magát Krisztinával, majd cimboráival megszállta a pataki várat s újdonsült apósát oda már be sem engedte.

A másik oka a botránynak, hogy az ifjú pár közeli rokonságban állt: első unokatestvérek voltak és az ennyire közeli rokonok házasságát vérfertőzésnek tekintették. Néhány száz évvel később, és egy rokonsági fokkal távolabb már nem volt ennyire képtelenség a házasság, ám elintézése kissé nehézkes.

 

A dévaványai Bogya Lajosnénak és Bogya Eszternek a Bereczki - gyűjtemény iratai szerint a házassághoz mindössze” a következőket kellett beszerezniük:

1. igazolás hogy a fiú már letöltötte katonai szolgálatát

2. mindkettejük keresztlevele                                                        

3. a helybeli református egyházközösség lelkipásztorának igazolása arról, hogy milyen rokonságban állnak

4. az egyházmegye superintendensének igazolása a házasság megköthetőségéről

5. a helyi hatóság igazolása, hogy a házasságnak nincs politikai akadálya

6. igazolás vagyoni helyzetükről /a fiúnak 304, a lánynak 319hold földje volt.

 

Mindez íratok birtokában már csak egy feladat maradt: a felsoroltakat mellékelve engedélyt kérni az egybekelésre a Helytartótanácstól. A végső szót ott, Budán mondták ki. A fiatalok a következőket írták:

„Mi az Isteni gondviselés áltál bennünk egymás iránt származott szeretetteljes érzelmektől vezéreltetve, azon valódi kölcsönös és tiszta szeretetből, melyek bennünk gyermekkori ösmeretségünk után naponként fejlődvén már tetőpontot érnek, azon erős meggyőződéshez jutottunk, hogy mi az életben csak így lehetünk boldogok. Ha ezen magasztos szív-vonzalmainak törvényes házasság útján egybeköttetés által életet adhat szerencsésnek lennünk, különben pedig mindketten  egész életükben boldogtalannak, szerencsétlennek éreznék magukat…. Ezen általunk célzott házassági egybeköttetésébe még élő kedves jó szüleink is nemcsak belegyeznek, de azt úgy  a „mi jövendő életboldogságunkért”, mint a család  érdekből is őszintén és szívből óhajtják és akarják is. Alázattal könyörgünk ezért a Nagyméltóságú Királyi Kormányszéknek, hogy házassági egybeköttetésüket kegyesen megengedni méltóztassék.”

 

A történet happy enddel végződött. Éppen ekkoriban fejeződtek be a kiegyezés előkészületei, így a megkönnyebbült Helytartótanács - egyik utolsó intézkedéseként - a házassági engedélyt kegyeskedet kiadni. Az ifjú Lajos 1867 tavaszán nőül vehette Eszterét. A két szerető szív /és a két birtok egyesült.