Régi idők meséi.
Verjék meg a fiamat!
Részlet a bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény levéltári anyagából.
Gyakran panaszkodnak a szülők, hogy nem bírnak a gyerekekkel, nem fogadnak szót, helytelenül viselkednek. Olykor tanácstalanul tárja szét kezeit anyuka-apuka: „Mit tegyek?" Hallani ilyenkor a szülői sóhajt: Bezzeg az én időmben!
Bizony pedig régen sem voltak a gyerekek angyalok és voltak szülők, akik kétségbeesett lépésekre is rászánták magukat emiatt. Hogy mennyire régi ez a probléma, láthatjuk a Bereczki-gyűjteményben fellelhető egyik iratban. Alább idézzük a levelet, melynek szövegén csak a mai olvasó számára könnyebb megértést segítő és stiláris simításokat tettük. Íme a levél:
„Alább írott ezennel tudatom mindenkivel, akit illet, hogy velem egy kenyéren élő nőtlen fiamról, Szitás Mihályról a következőt határoztam.
Nem fogad szót, dolgozni nem akar, ezen kívül búzaföldem termését tudtom és akaratomon kívül eladta Olátsi Mihály nagyságos úrnak és elhordatta. Ezen tettéért igazságosan a nagyságos Bíró Uraimék pénzbüntetésre ítélték. Ezt teljesíttetni nem tudom, ezért nem a Bírák, hanem én atyai hatalmam szerint pálcáztatom meg harminc pálcaütéssel. Így büntetem nemcsak mostani, hanem ez előtt való sok gonosztettéért is. Erről tulajdon kezem írásával adom akaratomat.
Kelt Déva Ványán 1822. augusztus 10-én.
