Mi volt a batyuban?

A november 7-én megjelent Dévaványai Hírlapból értesültünk arról, hogy régen Dévaványán milyen volt a batyusbál, hol és hogyan rendezték azt meg, mi volt a feladata a házigazdának. Közben ettek, ittak, mulattak.

 

November 29-én a múzeum épületében a múzeumbarátok tagjai ezt a régi szokást újra felidézték, terített asztal mellett, családias légkörben. Az asztalfoglalás nagyon jó gondolat volt, mindenki tudta, hol a helye, hova tegye le a batyut és a boros üveget. A cigányzene már érkezésünkkor azt jelezte, hogy itt mindenki dalra fakad vagy éppen táncol, így is történt. A megnyitó után mindenki elővette a jobbnál jobb süteményeket, kalácsot, töltött húst és falatoztunk, közben kínáltuk a szomszéd asztalok vendégeit. A cigányok díszruhába öltözve tették a dolgukat, mindenkitől megkérdezték, mi a kedvenc nótája és el is húzták azt. Amíg a zenészek megvacsoráztak, megtartotta éves beszámolóját Váradiné Ilonka, hogy mi történt hónapról hónapra ebben a kis közösségben, melynek mindannyian részesei voltunk (táborozás, kirándulás, múzeumi esték, stb.). Időközben megérkezett Kádár Ferenc, településünk volt lakosa, családjával együtt, aki hangszerével fokozta a hangulatot, mi pedig szeretettel fogadtuk, hiszen szinte minden rendezvényen megjelenik, hiszen dévaványainak érzi magát. A múzeumkertben lévő Kádár Ferenc szobornál – mely nagyapját ábrázolja –  virágot helyezett el.

 

Azt gondolom, aki ezen a rendezvényen jelen volt, szép emlékekkel tért haza, mert a múltnak vannak ápolói, csak legyen, aki összefogja és felvállalja a megrendezéssel járó feladatokat.

 

 

Köszönet érte: egy múzeumbarát