Magyar Kultúra Napja - 2011.

 

Településünk Önkormányzatának Képviselő-testülete immáron harmadik alkalommal döntött a „Dévaványa Kultúrájáért” elismerő cím adományozásáról. A cím a település közművelődési, közgyűjteményi intézményekben példamutató munkát végző és kimagasló teljesítményt nyújtó szakember részére adományozható, aki legalább 15 éven keresztül aktív szakmai munkát végzett és munkássága példaértékű a település közössége számára.

A képviselő-testület évente maximum egy szakembert részesíthet e címben.

 

Javaslatot tehetnek a helyi közművelődési, közgyűjteményi intézmények munkahelyi közösségei, az Oktatási - Közművelődési és Sport Bizottság, valamint a Képviselő-testület. Az elismerő címmel járó aranygyűrű és oklevél átadására a település által a „Magyar Kultúra Napja” tiszteletére rendezett ünnepség keretében kerül sor.

 

188 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor.

 

A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

 

A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után mondjuk így a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll – az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.

 

A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot emberiség legnagyobb pusztítóit Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak mondjuk így a jogutódnak – csupán 1o esztendős a himnusza.

 

A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.

A legfontosabb ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart

 

Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái tűzzel vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldog- asszony anyánk, a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 9o-ik zsoltára:  Te benned bíztuk eleitől fogva, vagy az evangélikusok  Erős vár a mi Istenünk kezdetű Luther éneke.

 

Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.

 

Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.

 

Wass Albert írja: Ki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége a Te veszteséged is.

 

Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat.

 

Magyarországot viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk.

 

A Képviselő-testület a 449/2010.(X.28.) Kt. határozatával úgy döntött, hogy 2011-ben Somogyi Erzsébetet az Általános Művelődési Központ Ladányi Mihály Könyvtár Intézményegység-vezetőjét részesíti a „Dévaványa Kultúrájáért” elismerő címben.

Somogyi Erzsébet Dévaványán született, tősgyökeres dévaványai lakos. Általános iskolai tanulmányait itt Dévaványán, középiskolai évit pedig a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközépiskolában töltötte.

 

25 éve könyvtáros, a könyvek szeretete vonzotta a könyvtárosi pályára. Könyvtárosi pályafutása 1986-ban kezdődött, ekkor lett a könyvtár dolgozója, ahol először feldolgozó könyvtáros munkakörben dolgozott. 1987-ben született Anna lánya, majd 1996-ban Diána. 1990-ben elvégezte a könyvtárkezelői tanfolyamot. Majd mikor a könyvtár 1992-ben önálló gazdálkodó intézmény lett, 1996-ig a könyvtár gazdasági ügyeit – feldolgozó könyvtáros munkaköre mellett - látta el, mint gazdaságvezető. 1997-ben elvégezett egy három éves könyvtáros asszisztensi tanfolyamot. 2000-től olvasószolgálatos munkakörben dolgozott, feladata többek között a kölcsönzés, a tájékoztatás, az olvasók fogadása, a referenskérdések megválaszolása a tájékoztatási feladatokat ellátása volt.

 

2004. július 1-én lett a könyvtár megbízott vezetője.

2004-ben a könyvtárban az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által meghirdetett pályázata lehetőséget nyújtott az eMagyarország pont megvalósítására. Fontos feladatának tartja azt, hogy az eMagyarország pont és a könyvtár informatikai ellátottságának lehetőségeit kihasználva folyamatosan lehetőséget nyújtsanak mindenkinek az internet használatra, illetve a használó képzésben differenciált foglalkozássorozatokat indítsanak az internet-használat, a könyvtárhasználat, az információs források megismertetetése érdekében minden korosztály szármára.

 

Munkája során mindig szem előtt tartotta a könyvtáros elődei szerepvállalását a könyvtár életében: Piró nénit, aki fáradhatatlan munkájával megalapozta a könyvtár állományát, és nem utolsósorban Valánszkiné Tóth Erzsébetet, Zsókát, akinek vitathatatlan érdeme van a könyvtár jelenlegi képének kialakulásában.

 

Gyorsan változó világunk újabb és újabb kihívásokat állít a könyvtárak és a könyvtárosok elé, ezért csak folyamatos tanulással válhatnak és maradhatnak jó könyvtárosok. 2008-ban szerzett informatikus könyvtáros diplomát.

 

Könyvtárosként alapvető feladatának tekinti, hogy eljuttassa a könyveket az olvasóhoz és megszeressék az olvasást, az emberek élményszerűen olvassanak nap mint nap és ennek a könyvtár is része legyen. Továbbá a könyvtár legyen az információs központ, az egész életen át tartó tanulás helyszíne, biztosítsa a szabadidő tartalmas eltöltésének lehetőségét - szolgáltatásközpontúan.

 

Az elismerő címben részesülő Somogyi Erzsébetnek gratulálok. Munkájához kívánok sok erőt, jó egészséget, boldog és kiegyensúlyozott családi hátteret.