Kopjafaavatás Vitéz Bilkey Lipcsey Márton honvéd tábornok emlékére – 2010. december 4.

 

 

Lipcsey Mártonra emlékezve Vikidál Gyula gyönyörűen énekelt dalszövege volt a mottója a napnak. 2010. december 4-én 11 órakor szüksége is volt a lelkes csapatnak a szívet melengető sorokra, hiszen bár eső nem esett, de cudar hideg volt kint, a Gabonáspusztán.

 

 

Sokan voltunk. Személyesen is sokan megtisztelték a kopjafaavatást a megyéből, a városból – volt szomszédok, ismerősök, akik még találkozhattak Vele -, de lélekben még többen voltunk. Az 1970-es évek elején nem is álmodtam arról, hogy Balczó András – akinek a tévé előtt ülve kiabáltam, hogy ’tartsál ki’ -, öttusa olimpiai aranyérmes felhív telefonon, vagy személyesen beszélhetek Fábián Zoltánnal, aki szintén öttusázó és szereti Ványát. Sorolhatnám tovább a neveket, de nem merem, mert félek, hogy kifelejtek valakit. Számukra és számunkra is sokat jelent a sport, az öttusa és Lipcsey Márton, akit – valljuk be őszintén, méltatlanul elfeledtünk. Pedig már akkor is érezték a vele egy levegőt szívók, hogy sokat tett már azelőtt is az országért, mielőtt ideköltözött Dévaványára.

 

 

De soha nincs későn. Azon a hideg délelőttön tisztelegtünk a volt „kastély” előtt, reá emlékeztünk és ezzel a rendezvénnyel megemlékezhettünk Lipcsey Mártonról, aki bevezette a hadseregbe a tiszti modern pentatlont – öttusát -, aki évtizedeken keresztül gazdálkodott itt.

A kopjafát Szelekovszky László, a Karácsonyi János Honismereti Egyesület elnöke faragta, az avatási ünnepséget megtisztelték a megyei egyesület tagjai – Füzesgyarmat, Békéscsaba, Kevermes, Mezőkovácsháza stb. településekről.

 

 

Pap Tibor polgármester szavai és az egyesület elnökének köszöntése után Béres János tiszteletes úr és Horváth Sándor plébános úr megáldotta, ill. megszentelte a kopjafát.

Köszönet illeti a Jobbik Magyarországért Párt fiataljait, és minden részvevőt, akik koszorúikkal, jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt.