In memoriam Havancsák Ferenc

1926. június 13-án született Bucsatelepen.

Édesanyja, Lengyel Teréz 1898-ban Dévaványán született. Havancsák Ferenc édesapja, Havancsák Albert Körösladányban, 1896-ban látta meg a napvilágot. A szülők Dévaványán ismerkedtek össze. Édesanyjának és édesapjának is 8 testvére volt. Havancsák Ferencék is kilencen voltak: Albert, Erzsébet, Gyula, József, Ferenc, Teréz, Sándor, József, Lajos. A család 1932-ben költözött Dévaványára, a Lengyel nagymamához, a Zrínyi utcába, majd két év elteltével a Sáros utcába. Havancsák Albert csizmadia mester volt, de mert sok csizmadia volt akkoriban Ványán, ezért hátizsákba rakta a szerszámait, és járta a környéket, a tanyákat. Édesanyja a gyermekekre vigyázott, akik közül sajnos a három legidősebb TBC-ben meghalt.

 

Havancsák Ferenc szegénycsaládba született.

Az elemi iskolát 1932-ben kezdte el, a Körösladányi úton – nagyon jó tanuló volt, annyira, hogy a katolikus egyház támogatni is akarta a továbbtanulását – ministráns is volt, de nem pap, hanem tanító szeretett volna lenni. Közben nyaranta dolgoznia kellett – volt libapásztor, markos, kanász, cseléd, és minden, amit rábíztak, amiért pénzt kapott.

 

Élete akkor fordult jó irányba, amikor jelentkezett Tömöry Pál kereskedőhöz tanulónak. 1941. február 1-jén kezdett. Esténként Bugyi Dezső vegyeskereskedőhöz járt gyakorolni, mert mindenképpen meg akart felelni a munkahelyén.  Négy évre szerződették. Az 1930-40-es években sok vegyeskereskedés – szatócsbolt - volt Ványán, hét kismaszek hentes, hat cukrász és a jéggyár is működött.

 

1947-ben került a Földműves-szövetkezethez, az Árpád utca 36. sz. alatti (Günfeld) gazdasági boltba. Az FMSZ alapító tagja volt. 1950. október 22- től kezdve volt 35 évig a nagyközség tanácstagja. 1952-ben a Hajós utcai, 1954-től az Árpád utca 4. szám alatti, az ország első földműves-szövetkezeti áruházának az igazgatója lett. 1957-58-ban az ÁFÉSZ versenyén az általa vezetett áruház lett az országos I. helyezett. 1975-ben lett az ÁFÉSZ elnöke, egészen 1983. december1-jéig, nyugdíjba vonulásáig.

1949-ben kötött házasságot Tömöry Évával, a sokak által szeretett ’Évike tanító nénivel’. Két gyermekük László és Ferenc, öt unokájuk Ági, Ferenc, Évike, Rózsa, László aranyozták be életüket.

 

Életében sok kitüntetést kapott. A legbüszkébb a 2000-ben számára adományozott ’Dévaványáért’ emlékplakettre volt. A várossá nyilvánítási ünnepségen adták át számára, azon a napon, amikor a Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény új, impozáns épületét felavatták. Létrehozásáért, megvalósításáért - családjával együtt - sokat tevékenykedett. Alapító, vezetőségi tagja volt a Múzeumbarátok Körének – annak titkára volt -, mindenben segítette a civilszervezet munkáját.

 

Mindenkihez volt egy kedves, érdeklődő szava, minden érdekelte, ami csak történt a városban – habár az utolsó években aktívan már nem tudott részt venni a közéletben.

Hiányozni fog Feri bácsi, hiányozni fog a köszönése, érdeklődése, aggodalma a fiatalokért, a jövőért, a városért! Elment egy EMBER, aki egész életében sokat tett a városért, a dolgozóiért, a családjáért, a Ványán élőkért. De, az írás szerint: „… a szeretet soha el nem múlik.”

Nyugodjék békében!