In memoriam dr. Szilágyi Istvánné Eckert Éva

1953. december 20-án született Békéscsabán. Férjével, dr. Szilágyi Istvánnal csoporttársak voltak a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Tudományi Karán, 1975-ben kötöttek házasságot, és 1977. augusztus 23-án megszületett gyermekük, ifjabb Szilágyi István, aki folytatja szülei által elkezdett munkát.

 

1978-ban fejezte be az egyetemet, és még abban az évben gyógyszerészként kezdték el a munkát Vésztőn, férjével közösen vezették a helyi gyógyszertárat. 1980-ban üresedett meg a gyógyszerészi állás Dévaványán, és a város nagy örömére, azóta tevékenykedtek itt. Közösen hozták létre az 1990-es évek elején az  ecsegfalvi fiókgyógyszertárat. Miközben működtették az Árpád utcai Isteni Gondviselés Gyógyszertárat, megnyitották az Őrangyal Patikát a Kör utcában.

 

Férjével együtt nem csak a gyógyszerészi hivatásnak, a családnak éltek, hanem teljes lelkesedéssel végeztek közösségi munkát a város érdekében is. Nem volt olyan program, civilszervezet, amelyet szívvel-lélekkel és mondjuk ki: anyagilag ne támogattak volna. Tevékenyen részt vettek a város kulturális életében, támogatták a könyvtárat, a múzeumot és a Dévaványai Sportegyesület nagyon sok szakosztályát. Mindent pártoltak, ami a kultúrához, a sporthoz, vagy az egészséges életmódhoz kötődött.

Gyermekük, ifjabb Szilágyi István a nyomdokaikba lépett, a gyógyszertárakban dolgozó munkatársak segítségével tovább viszi a szülei által elkezdett munkát.

 

Eckert Éva hároméves kora óta volt cukorbeteg. Életének utolsó éveit sok szenvedéssel töltötte el, de a végsőkig kitartott kedvessége, türelme és szeretete, amit érzett Dévaványa és lakosai iránt. Az utolsó hónapokban nagyon ritkán lehetett már látni, de nem volt olyan látogató, ha a gyógyszertárba ment, hogy ne kérdezett volna rá: Évike, hogy van?

 

Most már nem fáj Neki semmi, hiszen a „szeretett emberek” a Mennyországban találkoznak –hiányukat mi, az emberek, a Földön érezzük. Nekünk viszont fájni fog sokáig.

Nyugodjon békében!