Dévaványa Szociális Ügyéért elismerő cím - 2010
Településünk Önkormányzatának Képviselő-testülete a település szociális intézményeiben legalább 15 éven keresztül aktívan munkát végző dolgozónak, aki kiemelkedő szakmai felkészültségével, teljesítményével, valamint lelkiismeretes munkájával jelentős mértékben segítette az intézményben folyó szociális szakmai tevékenységet, az intézményi célok eredményes megvalósítását „Dévaványa Szociális Ügyéért” elismerő címet alapított. A Dévaványa Szociális Ügyéért elismerő címmel egy oklevél és aranygyűrű jár, melynek átadása 2006. évtől kezdődően minden évben a „Szociális Munka Napja” ünnepnapja, mely egyben jó alkalmat nyújt arra is, hogy a szakterület felhívja a figyelmet a szociális területen tevékenykedő munkásokra. Immár negyedik éve, hogy köszönthetem Önöket ezen jeles nap alkalmából.
A Város lelkiismeretének nevezném Önöket. Ma mikor egyre fokozódó teher nehezedik, mind több a segítségért kinyújtott kéz, folyamatosan nehezebb a feladat, nő a rászorultak, elesettek száma. Az egyre nehezebb szociális helyzetben állnak helyt nap, mint nap. Mert kegyetlen egy feladat ez: a mindenkire nehezedő hétköznapok közepette azokkal foglalkozni és olyanokon segíteni, akik még rászorultabbak, elesettebbek, akikben egyre fokozódik a kilátástalanság, a reménytelenség, akik – talán éppen ezért – egyre érzékenyebbek, esetleg durvábbak, mert érzik, hogy elfogy körülöttük a levegő, s hiába kapkodnak érte, nem jön a megváltás, sehol az éltető levegő! Olykor Önökben is fogy az erő, a kitartás, a baj felőrölni látszik az egészséges lelket is. Köszönetet szeretnék mondani a Város lakói és elesettjei nevében is. Nagyon komoly, kitartást követelő időszak elé nézünk. A kialakult szociális helyzet nem oldódik meg egyik napról a másikra, hosszú ideig szembe kell még nézni az egyre növekvő szegénységgel és kilátástalansággal.
Egy népi hagyományt dolgoz fel egyik kisregényében Wass Albert, így ír a csillagokról:
„... szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintenek arra, ami kedves volt nekik ebben az életben. S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre. Látni lehet azt sokszor.”
Azt kívánom, hogy ebben a sokszor reménytelennek, megoldhatatlannak látszó helyzetben, amikor sokan csak Önöktől remélhetnek némi enyhülést bajaikra, néha tudjanak kicsit megpihenni. S ha feltekintenek akkor a csillagos égre, lássák meg ott a sok szempárt. Azok szemeit, akiken Önök segítettek annak idején, akik életében talán az utolsó szeretetmorzsát az Önök szívéből kapták, s akiknek szeméből utoljára csillant a hála örömkönnye. Talán ez az emlék átsegítheti sokukat a felvállalt feladat nehézségein, hivatásuk sokszor nehezen viselhető hétköznapjain.
Az elismerő cím évente maximum 1 fő részére ítélhető oda. A jelöltekre javaslatot tehet a település szociális intézményeinek munkahelyi közösségei, a Szociális és Egészségügyi Bizottság és a települési képviselők.
Ebben az évben Nagy Zsigmondné részesül az elismerő címben, aki 1973. 10. 1-jétől végzi a szociális területen munkáját.
Nagy Zsigmondné Szarka Julianna 1943. május 1-jén született Dévaványán, szegény, paraszti család legkisebb gyermekeként.
A háború után szülei Cserepespusztára költöztek a jobb megélhetés reményében, ahol az általános iskoláját is végezte. Az általános iskola befejezése után sajnos nem tudott tovább tanulni, mert 15 éves korában már a Töviskesi állami gazdaságban kellett dolgoznia, mert idős szüleit támogatni kellett. Ezt követően a helyi Aranykalász Termelő Szövetkezetben töltött 1 évet.
1962-ben ment férjhez Nagy Zsigmondhoz, aki a MÁV dolgozója volt, majd ő is hazajött a helyi MGTSZ-be dolgozni. Három gyermekük született Zsigmond, Julianna és Csaba. 1973-ban felépítették a családi házunkat.
Majd még ebben az évben október 1-jén munkába állt a dévaványai Községi Tanács Házi Szociális Gondozójaként.
A hetvenes évek elején elkezdődött országosan a házi szociális gondozó szolgálat kiépítése.
1976-ban a legelső képzés ezen a területen is elindul melyben, a munkáltatója beiskolázta a gyulai Semmelweis Ignác Egészségügyi Szakiskolába ahol, 1978-ban kitüntetéses oklevelet kapott, ezt követően Dévaványán érettségizett.
Öregek Napközi Otthon az egész országban megkezdődött szervezetté formálódni.
Így nálunk is megnyílt 1981-ben az idős emberek számára a napközbeni gondoskodás ahol az ebéd, orvosi ellátás, szórakozás, hasznos időtöltés, kultúrált körülmények között tölthették napjaikat az idős emberek, melynek vezető gondozója lett.
Közben az igények egyre növekedtek a gondozás és gondoskodás terén. Az egyre növekvő igény teljesítése nyomán szervezett formában elindult a házi étkeztetés is.
A megnövekvő igények teljesítéséhez több munkatársra volt szükség. Így az Idősek Klubja már ettől kezdve Egyesített Szociális Intézmény elnevezést kapta.
A munkája elismeréseként az Egészségügyi Minisztérium dicséretben részesítette. Ekkora már 150 ember részesült valamilyen ellátási formában. Munkatársaival mindannyian elkötelezett szorgalommal és lelkiismerettel végezték mindennapi munkájukat. Az idős emberek szeretete és tisztelete által vezérelve. A községben egyre többen kezdték érezni hiányát az éjszakai gondozásnak is. Ezért mindent összefoglalva a helyi vezetőknek köszönhetően létrejött az idős emberek teljes gondozása és gondoskodása a jól megszervezett munka gyümölcse, a nagy elismerésnek örvendő Margaréta Gondozó Központ. De ez az Ő életében már egy másik fejezet, mivel 1990-től rokkant nyugdíjasként él, szerető családja és unokái körében.
Az ellátottak tisztelettel és szeretettel beszélnek róla. Figyelmességgel, a magas empátiás készségével, a szakmai elvárásoknak megfelelően végzi mindennapi munkáját, munkavégzése közben mindig érték az idős beteg ember.
Nagy Zsigmondné részére Dévaványa Város Önkormányzata Képviselő-testülete a 300/2010. (VI.24) számú Kt. határozatával a település szociális intézményében kifejtett példamutató munkája, és kimagasló teljesítménye elismeréséül a „Dévaványa Szociális Ügyéért” elismerő címet adományozta.
