''Dévaványa Kultúrájáért'' elismerés átadási ünnepsége

Dr. Pallaghy Sándorné született Tavaszi Piroska több mint 60 éve hagyta el a Hernád völgyét, ahol a szeretett kis szülőfaluja, Encs meghúzódik.

1927-ben született egy régi múlttal rendelkező patikus családba, így őt is gyógyszerésznek szánták, Ő azonban tornatanár szeretett volna lenni. Évekig zárdában nevelkedett, az itteni nevelés egész életre szóló lelki fegyelemre tanította. Sajnos egyetemi tanulmányait a háború félbeszakította, volt hadifogoly, szakács a 3. amerikai hadseregben.

Hazajövetele után ment férjhez és került Dévaványára 1947-ben. Életében legfontosabb a család, hat gyermeket neveltek fel, a családi összejövetelek a legszebb ünnepeik.

A gyerekek nevelése mellett segített az állatorvosi munkában. 1964-ben teljesült egyik vágya: sikerült a könyvtárosi állást megkapnia. A könyveket, az olvasást mindig nagyon szerette. Amikor Ványára került, és olvasnivalót kért magának. Az emberek azt mondták, hogy itt mindenki dolgozik, nincs idő olyan „haszontalanságnak” mint az olvasás. Elmondása szerint már ezek az élmények is a könyvtárosság felé vezérelték.

Közel 20 éven át foglalkozott azzal, amit szeretett. Akkoriban a könyvvásárlás nem volt egyszerű, nagy utánajárással, antikváriumokból szerzett be könyveket. Fáradságos munkája eredményeként a könyvtár állománya szépen gyarapodott, egyre inkább ki tudta elégíteni a folyamatosa növekvő olvasótábor igényeit. Változatos témájú könyvtári esteket, irodalmi előadásokat szervezett, melyek között minden korosztály talált kedvére valót.

1982-ben ment nyugdíjba, de továbbra is a településért munkálkodott, volt a Nőbizottság vezetője és a képviselő-testület tagja.

Bár nem városunk szülötte, mégis sajátjának tekinti Dévaványát, mindig együtt érzett annak lakóival, kereste az egyszerű emberek ismeretségét, barátságát, lehetőségeihez mérten igyekezett segíteni őket.

Az elmúlt évtizedek alatt a ványai emberek is nagyon megszerették, volt munkatársai is szívesen emlékeznek vissza az együtt eltöltött évekre…