"Dévaványa Kiváló Pedagógusa" és a "Dévaványa Oktatás Ügyéért" elismerő cím - 2010

A képviselő-testület évente maximum három személyt részesíthet e címben. Javaslatot tehetnek a dévaványai oktatási intézmények tantestületei, az Oktatási- Közművelődési és Sport Bizottság és a települési képviselők. Az elismerő címmel járó aranygyűrű és oklevél átadására minden év június hónapjában, a település pedagógus napi ünnepségén kerül sor.

 

Idén először egy új, a ",,Dévaványa Oktatás Ügyéért"elismerő cím átadására is sor került. Ezen cím adományozható a település oktatási- nevelési intézményeiben legalább 15 éven keresztül aktívan munkát végző nem pedagógus dolgozónak, aki kiemelkedő szakmai felkészültségével vagy teljesítményével, valamint lelkiismeretes munkájával jelentős mértékben segítette az intézményben folyó oktatási- nevelési tevékenységet, az intézményi célok eredményes megvalósítását.

 

Javaslatot tehetnek az elismerő címben részesíthető személyre az ÁMK vezetősége, a Közalkalmazotti Tanács, az Oktatási- Közművelődési és Sport Bizottság és a települési képviselők minden év február 28-ig.

 

Egy 1951-es minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként június első vasárnapját PEDAGÓGUSNAPnak nyilvánította. Megünneplésére először 1952-ben került sor: ekkor átadták a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak.

 

A Képviselő-testület a 137/2010. (III.25.) Kt. határozatával úgy döntött, hogy 2010-ben Diósné Ambrus Erzsébet óvónő, Epres József nyugalmazott tanár, és Vizéli Józsefné nyugalmazott tanító részére ítéli oda a ",,Dévaványa Kiváló Pedagógusa" elismerő címet.

 

 

Vizéli Józsefné Bottó Katalin Lökösházán született. Általános iskolai tanulmányait is itt végezte kitűnő eredménnyel. Középiskolai tanulmányait Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban kezdte, amelyet egy szerencsétlen kimenetelű baleseti kihagyás után a Gyomai Gimnáziumban fejezett be, kitűnőre érettségizett.

Könyvelői képesítést szerezett és könyvelőként 7 évig dolgozott.

Munkahelyei: Békés Megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat Békéscsaba, MgTsz. Dévaványa, Gépállomás Dévaványa.

 

            1962-ben beiratkozott egy megyei szervezésű intenzív pedagógiai elméleti és gyakorlati képzésre, melynek végén elméletből és gyakorlati tanításból is vizsgázott. Ennek elvégzése után képesítés nélküli tanítóként helyezkedett el Dévaványán az I. sz. Általános Iskolában.

            Tanítói oklevelet 1966-ban szerezte meg a Debreceni Tanítóképző Főiskolán.

            Munkássága során arra törekedett, hogy tanulói motiváltak legyenek a tanulás érdekében. Számára e motivációt a tudás megszerzésének szépsége és hasznossága jelentette. Ezért tenni kellett, rendszeres, fárasztó munkát kellett végezni. A jól végzett munka óriási öröm volt. A cél eléréséhez fontosnak tartotta a tanulók személyiségének megismerését. Tanítványait ismerve egyénre szabottan tudott az ő kisebb-nagyobb problémájukra megoldást találni. A megfelelő terheléssel, de túlterhelés nélkül igyekezett mindenkit sikerélményhez juttatni, illetve csökkenteni a kudarcélményeket. Az érzelmi hatás útjáról közelítette meg az értelmi szintet.

 

Tanulás terén az alapkészségek fejlesztésére, megbízható alkalmazására fektette a hangsúlyt (számolás, olvasás, írás, nyelvtan). Ezt olyan szintre kívánta emelni, amelyre jól, biztosan lehet építeni a későbbi tanulmányok során. Már megismert teherbírásukra alapozva alkalmazta az egyéni foglalkoztatást.

 

Tanulmányi versenyek szervezésével, körzeti, járási versenyeken való részvétellel fokozta az eredményességet. Tanítványai jól szerepeltek ezeken a versenyeken (matematika, mesemondó, szép beszéd, értő olvasás, stb.) A sikerélmény lelkesítette őket, újabb motiváció forrásává vált.

 

A hazafias érzület elmélyítését jól szolgálták az irodalmi hősök példái, azok megszemélyesítése. Tanítványai is hősökké szerettek volna válni.

 

A szülőföld szeretetének nevelését segítette a Bereczki Imre bácsival tartott kapcsolata. Csak Kató néni tanítványait engedte be a magánmúzeumába, időnként pedig ő látogatott el az osztályaiba. Szép történeteket mesélt az elődök életéről, adatokat gyűjtött tőlük, énekelgettek. Hangulatos órák voltak ezek. Az osztályterem sarkában saját múzeumuk volt, ahol a tanulókkal összegyűjtött régi tárgyakat, eszközöket helyezték el. Hasonlóképpen volt a terem sarkában osztálykönyvtár, ahol lexikonokat, enciklopédiákat, mesekönyveket és szépirodalmi műveket tartottak. Ezeket bárki, bármikor használhatta ismeretei bővítése céljából segítve ezzel a könyv iránti szeretet kialakítását és az olvasóvá nevelést.

Több mint 20 évig volt az alsó tagozatos tanítók szakmai munkaközösségének a vezetője. Bemutató tanítások tartásával, szakmai előadások és beszélgetések szervezésével, tapasztalatok, problémák, megbeszélésével segítette kollégái munkáját. Ismerkedett a pedagógia fejlődésének akkori állásával. Mint munkaközösség-vezető patronálója volt a főiskoláról egy hónapos tanítási gyakorlatra érkező tanítójelölteknek is.

Tagja volt a járási alsó tagozatos alkotó szakmai munkaközösségnek. Ez irányította a tanítók kiemelt továbbképzését, amelyen többször részt vett és záróvizsgát tett.

Több írása jelent meg pedagógiai szaklapokban (Tanító, Tanuljunk egymástól).

Munkáját több ízben ismerték el kitüntetéssel. Kitüntetései: Kiváló Munkáért, Kiváló Úttörővezető, Pedagógus Szolgálati Érdemérem.

De a legnagyobb kitüntetésnek mindig a volt tanítványaitól és azok szüleitől kapott tiszteletet és szeretetet tartotta.

 

 

Diósné Ambrus Erzsébet Dévaványán született 1964. február 28-án. Az általános iskolai tanulmányait a dévaványai 2. számú Általános Iskolában végezte. Befejezése után a szarvasi Vajda Péter Gimnáziumba járt, ahol sikeresen leérettségizett. Később az Óvónőképzőt is ugyanitt végezte el, s szerzett óvodapedagógusi diplomát.

 

Az iskola befejezése után rögtön itthon kezdett dolgozni az óvodáknál, ahol a mai napig igyekszik hivatásának maximálisan eleget tenni.

 

Az eltelt évtizedek alatt valamennyi óvodai egységben dolgozott, így szinte alig van olyan dolgozó, akivel ne került volna közvetlen munkatársi kapcsolatba.

 

Beosztott óvónőként, szakszervezeti titkárként, óvodai egységvezetőként egyaránt tevékenykedett. Részt vett az új pedagógiai program elkészítésében, a minőségirányítási munkában. Jelenleg pedig az ÁMK Óvodai Intézményegységének a vezetője és az Eötvös úti óvoda kiscsoportjának óvó nénije.

 

Szakmai elhivatottságát jellemzi, hogy munkájában mindig arra törekszik, hogy az óvodába érkező gyermekek jól érezzék magukat, testi-lelki fejlődésüket szem előtt tartva.

 

Vezetői munkájában is igyekszik az óvodai feladatok minél zökkenőmentesebb elvégzésére, segíti munkatársait a megfelelő információkkal ellátni, a tárgyi feltételeket biztosítani számukra, hogy minden óvodai egységben hasonló feltételekkel tudják fogadni a gyerekeket.

A szülőkkel, valamint az óvodákat érintő partnerekkel közvetlen és humánus kapcsolatot alakított ki.

A felmerülő problémák megoldásában munkatársai is mindig számíthatnak segítségére.

 

 

Epres József 1926. június 22-én született Kiskunfélegyházán. Általános iskolai tanulmányait Császártöltésen, gimnáziumi éveit a kalocsai Jezsuita Gimnáziumban töltötte. Pedagógus családból származik édesapja id. Epres József is tanító volt, mely hivatást követve 1946-ban végezte el a Kalocsai Érseki Rk. Tanítóképzőt jó eredménnyel – osztálya egyik legjobbjaként. A pedagógusdinasztia Császártöltésen tanított és volt idő mikor egy időben hét Epres is oktatta a gyermekeket. 1950-ben kötött házasságot Elek Irma tanítónővel, aki már 32 évesen az Oktatásügy Kiváló Dolgozója lett, sajnos ott hét esztendeje vesztett el. Házasságából egy fia született, aki Kondoroson gyermekorvos és kettő unokája – a 20 éves Marcsi, és 17 éves Józsi – édesapja.

 

Munkahelyei:

1946-47. császártöltési Rk. Általános Iskola ideiglenes helyettese

1948-49 akasztói Általános Iskola

1949-50 Császártöltés Csalapuszta I.

1950-54 Császártöltés Általános Iskola

1954-86 a dévaványai 1. sz. Általános Iskola

 

1956. márciusában nevezték ki igazgatóhelyettesnek, amelyet nyugdíjba vonulásáig 30,5 évig folyamatosan betöltött. Közben 9 éven át tanított a közös igazgatású gimnáziumban is, ahol sok értékes fiatalt adva Dévaványának. Szívügyének tartotta a dolgozók iskoláját. Már Császártöltésen 1946-47-ben analfabéta tanfolyamot vezetett, Dévaványán pedig nem volt olyan dolgozók iskolája osztály, ahol ne tanított volna. A pedagógus munka, tanítás mellett 15 éven keresztül Dévaványa Nagyközség Tanácselnök helyettese volt társadalmi munkában, valamint sok éven át a Gyámügyi Állandó Bizottság vezetője. Hobbija a horgászat és a vadászat, ez utóbbi Fegyelmi Bizottságának vezetője, több éven át titkára.

 

Munkásságát már számos elismerés övezte:

-         Dévaványáért Emlékplakett,

-         Oktatásügy Kiváló Dolgozója,

-         Munkaérdemrend Ezüst Fokozata,

-         Pedagógus Szolgálati Érdemrend,

-         Szakszervezeti Munkájáért – oklevél,

-         25 éves Tanácsi Munkáért – oklevél,

-         Kiváló Úttörővezető,

-         Árvízvédelmért Emlékérem,

-         Érdemes Társadalmi Munkás – érem,

-         Dolgozók Iskolájáért – oklevél,

-         Kiváló Egészségügyi Nevelő Munkájáért – oklevél, valamint

 

Díszoklevelei:

Tanítói:             arany (50 év) 1996.

Gyémánt (60 év) 2006. és jó egészséget kívánunk, hogy a vas (70 év) díszoklevelet is 2011-ben átvehesse.

Tanári: arany 2003.

 

Hét éve mióta magányosan él önállóságát fenntartotta, minden háztartási és házkörüli munkát maga végez. Szellemi frissessgének és egészségi állapotának megőrzése érdekében sokat olvas, rejtvényt fejt, sportol – súlyemelés, kerékpár, torna és néhai egy kis horgászat Túrkevén.

 

 

Elek Lajosné Szitás Emma 1948. január 1-jén Dévaványán született.

Az általános iskolai tanulmányait Dévaványán a 2. számú Általános Iskolában végezte el 1962-ben. Középiskolai tanulmányait Békéscsabán a Sebes György Közgazdasági Technikumban folytatta és 1966-ban érettségizett. A család és a munka mellett végezte el a felsőfokú mérlegképes könyvelői és adótanácsadói tanfolyamot.

 

Munkahelyei:

-         1966 – 1970-ig: Mezőgazdasági Gépállomás Dévaványa, mint számlázó,

-         1970 – 1980-ig: Járási KISZ Bizottság Szeghalom, mint gazdasági vezető,

-         1980 – 1991-ig: Lenin tsz. Dévaványa, könyvelő, árkalkulátor, személyzeti vezető,

-         1991. április 1-jétől az önállóan gazdálkodó Ványai Ambrus Általános Iskola gazdasági vezetője nyugdíjba vonulásáig.

 

Az új munkahely, új emberek, új feladat megoldása kihívás volt számára.

Gazdálkodó szervezettől egy költségvetési szervhez kerülve kellett megszerveznie az önálló gazdálkodás személyi, pénzügyi és technikai feltételeit.

 

Munkája során mindvégig törekedett arra, hogy az iskolában megteremtődjenek a feltételek a biztonságos tanításhoz. Jó munkakapcsolatokat alakított ki munkatársaival– beleértve a pedagógusokat, technikai dolgozókat és a fenntartó képviselőt.

 

Célja volt, hogy az iskola gazdaságosan működjön és a lehetőségek alapján fejlődjön.

Dévaványa Önkormányzat Képviselő-testületének egy cikluson át, 1998 – 2002-ig volt a tagja.

 

Négy éven keresztül a képviselői tiszteletdíját az iskola tanulói részére ajánlotta fel.

A tanulók többek között ebből a pénzből Székelykeresztúron, Káptalanfüreden táboroztak, felejthetetlen élményekkel gazdagodtak.

 

1997-ben a két nyugdíjas pedagógus által alapított Ványai Ambrus Általános Iskola Diákjainak Jövőjéért Alapítvány kuratóriumi tagja lett, és az alapítvány gazdasági vezetőjeként is tevékenykedett 10 évig, nyugdíjazásáig.

2007. november 30-án kezdte meg nyugdíjas életét.

 

Nyugdíjba vonulása óta is folytatja a könyvelést társadalmi munkában a ",,Dévaványai Múzeumbarátok Köre" és a ",,Barátság 2000" alapítvány gazdasági vezetőjeként.

Kitartó, példamutató, lelkiismeretes munkájuk elismeréséül Dévaványa Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2010-ben a Dévaványa Kiváló Pedagógusa elismerő címben részesíti Diósné Ambrus Erzsébet, Epres József és Vizéli Józsefné pedagógusokat, valamint Dévaványa Oktatás Ügyéért elismerő címben részesíti Elek Lajosnét.

 

 

Szarka Andrea

igazgatási irodavezető