„DÉVAVÁNYÁÉRT EMLÉKPLAKETT” – 2008. AUGUSZTUS 20.

1963-ban ment férjhez Tóth Istvánhoz, így Szekszárdra került. Tanított a Garay János Gimnáziumban, a Bezerédj István Közgazdasági Technikumban (nappali és levelező tagozaton), és főhivatású kollégiumi nevelő lett a technikum kollégiumában.
1969-ben költöztek haza, Dévaványára. A 2. Sz. Általános Iskolában tanított 1989-ig a két iskola összevonásáig. A Ványai Ambrus Általános Iskolában nyugdíjazásáig (1997) igazgatóhelyettes volt. 1989-től 1998-ig volt a levelező tagozat vezetője.
41 évig tanított, 1963-2004-ig. A 41 esztendőből 35 éven keresztül Dévaványán okította, nevelte a felnövekvő nemzedéket.
A középiskola levelező tagozatán 1975-től 1998-ig érettségiztetett. Közben természetesen ellátta az általános iskolai feladatokat is: az osztályfőnökit, az úttörővezetőit.
Közben rendszeresen járt továbbképzésekre. Elvégezte az 1977-78 és 1978-79-es tanévben az általános iskolai magyar szakos tanárok kétéves, komplex gyakorlati tanfolyamát. Záró dolgozata témája: Az elmélet és gyakorlat szerepe a nyelvtan órákon. Az oktató-nevelő munka szervezeti formái közül a csoportmunkát mutatta be. Részt vett a 4. osztályosok és a felsőtagozatosok tanításában alkalmazott tantárgycsoportos módszer bevezetésében.
Az osztályfőnöki munkaközösség vezetője volt az iskolában és a szeghalmi járásban. A szociometriai mérések járási szinten való alkalmazásával próbálták egységesebbé tenni a nevelői eljárásokat.
Részt vett (1980-82-ben) a Békés megyei Pedagógiai Intézet által szervezett, Dr. Kozéki Béla vezetésével tartott továbbképzésen, melynek témája: Személyiségfejlesztés az iskolában. A 2. Sz. Ált. Iskola bázisiskola lett, felméréseik eredménye a kézikönyvben található, a méréseket ő dolgozta fel osztályfőnök kollégái segítségével.
Újabb továbbképzésen alapfokú könyvtárosi minősítést szerzett.
1979 nyarán részt vett a Tanárok IX. Nyári Akadémiáján, és mivel tagja volt férjével együtt az Irodalomtörténeti Társaság tanári tagozatának, a Társaság emlékülésein minden évben részt vettek.
Tíz tanulócsoportnak volt az osztályfőnöke. Rendszeresen vitte tanulóit kirándulni - múzeumba, képtárba, az ország sok-sok tájára.
Sokat és sokszor segített Dévaványán kiállítások, rendezvények szervezésében. Társadalomkutató szakköre I. helyezett lett a járási vetélkedőn, a megyei versenyen pedig III. helyezést ért el.
Tanári munkáját elismerték:
1977. május - Dicsérő Oklevél - Megyei Tanács elnöke
1980. március - Elismerő Oklevél - KISZ JB titkára
1984. június - Kiváló Úttörővezető kitüntetés - Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa
1985. június 2. - Kiváló Munkáért - A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa
2005. június - Dévaványa Kiváló Pedagógusa - Dévaványa Önkormányzata
Gyermekei: Tóth István Zoltán, Tóth Auguszta, Tóth Veronika.

Tóth István
1939-1987
Szekszárdon született, édesanyja Taba Mária, édesapja Tóth István Sándor. Általános és középiskolai tanulmányait is Szekszárdon végezte.
Érettségi után Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet kapott.
Szekszárdra került tanítani a Bezerédj István Közgazdasági Technikumba, ahol1963-tól 1967-ig tanított nappali és levelező tagozaton, majd kiemelték népművelődési felügyelőnek és rövid időn belül megyei középiskolai felelősnek.
Tanítani szeretett volna, de ezt csak lakhelyváltoztatással tudta megoldani. Hosszas huzavona után lekerült családjával együtt Dévaványára, a 2. Sz. Általános Iskolába 1969. augusztus 1-jétől. Közben behívták katonának 6 hónapra, így csak februárban kezdhette meg a munkát.
Nagy kedvvel látott hozzá a tanításhoz.
Sok szakmai és társadalmi megbízatást kapott. Lelkesedéssel tanított, szívügyének tartotta a nevelést, a korszerű ismeretszerzést.
Dolgozott az ifjúsági szervezetben, az MHSZ-ben, később a TIT-ben is vállalt, mint munkatárs szervezői és előadói feladatokat. Kísérletei, hogyan tehetné hatékonyabbá a tanítás-tanulás folyamatában az ismeretszerzést, szakmai berkekben is felkeltette az érdeklődést. Így került kapcsolatba V. Kovács Sándor irodalomtörténésszel, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársával, a budapesti egyetem adjunktusával, az MTA Könyvtártörténeti Bizottságának titkárával, akinek a felkérésére készített ismertetést Héthy Zoltán: Helyismereti tevékenység a könyvtárban (Bibliográfia. Bp. 1970. NPI.), majd recenziót a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára összeállított bibliográfiáról (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Mitru Ibolya). Ugyanebben a tanévben (1972-73) a tanulók értelmi erőinek fejlesztése érdekében Szende Aladár Magyar nyelvtan (Kísérleti tankönyv az ált. isk. 8. osztályosai számára) c. anyagát dolgozta fel saját osztályában, az OPI megbízása alapján. A teljes évi tananyag, munkafolyamat programozva volt. Ezen munka során szerzett tapasztalatai, ebből táplálkozó, megerősítő következtetéseit összegezte a Gyorsuló Idő c. folyóirat 7. számában. (Közlemények a Békés megyei pedagógusok oktató-nevelő tevékenységéből, Bcs. 1974.)
Ezzel párhuzamosan az OPI Didaktikai Tanszékének adjunktusa - Gecső Ervin - olvasásmegértés vizsgálathoz szükséges eszközökkel látta el - tesztfüzet, válaszkártyák -, így permanens feladatot látott el szinte élete végéig a néma, értő olvasás, a gyorsolvasás fejlesztésében.
Közben szakkört vezetett, ünnepi műsorokat szerkesztett, a magyar, később az osztályfőnöki munkaközösséget tartotta össze. 1974 februárjában újra katonának hívták be. Dévaványa nagyközség története c. könyv (Dévaványa, 1978.) szerkesztő bizottságának a tagja, majd 1975-ben a 2.Sz. Általános Iskola igazgatói feladatát kapta meg, mely tisztséget 10 évig töltötte be.
A kísérleti, alkotó munkát nem hagyta abba. A kísérleti tankönyvvel végzett munka ráébresztette arra, hogy bátrabban kell alkalmazni a csoportmunkás, feladatrendszeres eljárásokat a pedagógiai egység érdekében is. Így dolgozta ki a heterogén csoportfoglalkozás módszerét. Bemutató tanítások után több kolléga alkalmazta óráján ezt a munkaformát.
A közösségformálás egyik hatékony eszköze lett a szociometriai és neveltségi szint felmérés tapasztalatainak alkalmazása, annak kidolgozása is az ő érdeme volt. Mint az osztályfőnöki munkaközösség vezetője, kidolgozta a magatartás és szorgalom értékelésének szempontjait a szociometriai mérések eredményeihez is igazítva. A tanulást-tanítást segítő eszközök használatát szorgalmazta: rádió, magnó, lemezjátszó, írásvetítő, diavetítő stb.
Gyakran adódott, hogy alsó tagozaton tanítóhiány volt. A képesítés nélküli nevelők alkalmazásának elkerülése és a hatékony tanítói munka céljából dolgozta ki a tantárgycsoportos oktatást. A szakfelügyelet jóváhagyásával hosszú ideig működött ez a rendszer a 4. osztályoktól kezdve.
Színvonalas nevelési értekezleteivel helyben is biztosította kollégái továbbképzését, segítését. Naprakészen tanulmányozta a szakmai irodalmat, hívta fel a figyelmet a legújabb eredményekre, módszeres eljárásokra, különösen a mindenki által elérhető módszertani folyóiratokra.
1979-ben megjelent Szende Aladár tollából a Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd verseny az ált. iskolákban. Az útmutató alapján iskolánkban is elindult a felkészítés a versenyre.
1975-től haláláig tanított a középiskola esti tagozatán. Levelező tanítványai közül többen nyertek felvételt különböző egyetemekre, főiskolákra.
Rendhagyó irodalomórákat, író-olvasó találkozásokat szervezett (pl. Fekete Gyula, Ladányi Mihály), a levelező hallgatókkal, az osztályával látogatott el ezekre a rendezvényekre. 1987-ben, a Költészet Napján irodalmi estet tartott a könyvtárban József Attila költészetéről.
Ennek ellenére - kivéve diákjait -, furcsa, „nem közénk való"-nak tekintették....megint, mit talált ki...? kérdésfelvetéssel kérdőjelezték meg szakmai munkáját.
Gyermekei: Tóth István Zoltán, Tóth Auguszta, Tóth veronika
Élt 48 esztendőt. 17 éven keresztül tanított Dévaványán.