"Jelenleg a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi Rehabilitációs és Módszertani Központ "B" osztályán dolgozom, halmozottan sérült, fogyatékossággal élők életét segítem, és nagyon szeretem a munkámat.
Minden ember életében történnek időnként olyan változások, amelyek döntően befolyásolják az életét. Nekem is voltak jó és rossz időszakok, de azt hiszem velem mégis a legnagyobb változás akkor történt, amikor elhatároztam, hogy szakítok eddigi életemmel, és egy teljesen más irányban folytatom azt.
De hogyan is jutottam ide? Hát ez egy érdekes történet.
Világéletemben technikai beállítottságú, a gépek, autók világában élő ember voltam, szakközépiskolai érettségi után gépjármű technikusi végzettséget szereztem, és mindig is ezen a területen dolgoztam, nagyon szerettem a szakmámat. Minden lépcsőfokot végigjártam, ami a szakmában csak lehetséges volt. Rendszerváltáskor a biztos állami cégnél levő állásomat feladva, egy gyerekkori barátom kérésére belevágtam az akkor még ismeretlenbe, és egy a világ legnagyobb, és a legjobb autóit gyártó japán autógyár hazai képviselőjének alkalmazásába álltam. Itt szintén végigjártam a szamárlétrát. A legjobb képzéseket kapva jutottam egyre feljebb, és feljebb, lettem több ember napi munkáját is irányító, az ügyfelek, és műszaki problémák megoldását a márka és a márkaképviselet, érdekét kőkeményen képviselő, és minden helyzetben, kötelezően megoldó ember.
Kemény évek voltak, rengeteg stresszel idegeskedéssel. A változások azért itt is elértek, a márkát képviselő dílerek különböző okok miatt változtak, megszűntek, csak én maradtam hű a márkához. Közben voltak "üresjáratok". Kétszer majdnem egy év munkanélküliség, munkahely keresés nagyon lehangoló időszak tud lenni az ember életében, Utolsó munkahelyemen pár nappal egy éves munkaviszonyom előtt, megköszönték munkámat, hogy egy alig húsz éves fiatalt vegyenek fel helyettem kevesebb fizetéssel.  Ekkor kicsit elgondolkodtam, hogy legyen tovább? Keresgéljek megint munkahelyet, hogy folytassam a szakmámat, vagy próbálkozzak valami mással.

Jó gondolatnak bizonyult, hogy valami mással próbálkozzon.

Ekkor döntöttem: ha nem kellek a szakmámban, akkor majd kellek máshol, és hirtelen elhatározással jelentkeztem egy szociális gondozó ápoló tanfolyamra.  Több mint kétszázan voltunk alig húsz helyre a felvételin. Nem is számítottam, hogy egyáltalán valami csekély esélyem is lehet, - hát lett.
Ezután teljesen más irányba indult el az életem. Majdnem egy év kemény tanulás, egy számomra teljesen ismeretlen világban. A csillogó drága autók után a fehér köpenyek világa, a mechanika és elektromosság után anatómia, pszichológia, egészségügyi ismeretek, emberek szoros testi közelsége, ápolása stb. Nem volt könnyű, de nem adtam fel. 
Hamar rá kellett jönnöm, hogy nem sajnálni kell Őket, se nem túlgondozni, hanem felhasználni, erősíteni maradék képességüket, és segíteni, amiben csak lehet. A szeretet is, amit adni tudunk, nagyon sokat számít. Meg kellett olyan dolgokat tanulnom, amit könyvekből nem lehet. Nem is gondolja az ember milyen feladat akárcsak megfogni, fürdetni, etetni, öltöztetni kerekes székben, vagy csak egyszerűen kommunikálni velük.
Szerencsére nagyon sokat segített mindenki, nagyon jó munkatársaim vannak. Próbáltak átsegíteni a kezdeti nehézségeken. Lassan fokozatosan jöttem bele mindenbe. Ez azért tényleg más világ! Itt érző emberek vannak, és nem "buta gépek". Eleinte fizikailag sem volt könnyű, lelkileg is kicsit rá kellett hangolódni, de most már elmondhatom, hogy túljutottam a nehezén. Elfogadtak, vagy esetleg szeretnek is már a rám bízott fiúk. Lassan megismertem Őket, tudom, mikor van valami bajuk, mi az, amit szeretnének, mikor éhesek, szomjasak, mitől nyűgösek stb. Pedig nem könnyű megérteni az olyan embert, aki szinte semmit nem tud beszélni, és segítség nélkül önállóan ellátni sem tudja magát.
Amikor régi Ügyfeleimmel vagy ismerőseimmel találkozom, kérdezik, hogy hova "tűntem el", hol dolgozom, és mikor megtudják, mit csinálok most, mindig nagyon elcsodálkoznak. Szinte mindenki azt kérdi, hogy bírom ezt csinálni, nem hiányzik a régi életem? A válaszom, hogy szeretek az embereken segíteni, igaz néha hiányzik a régi pörgős énem, de megszerettem ezt a munkámat is. Azt sajnálom, hogy nem előbb jutottam erre az elhatározásra. Remélem ezután nem lesz több komolyabb változtatásra szükségem."

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Laczó János "B"osztály

Szóljon hozzá a fórumon!: Változások az ember életében