Horváth János emlékeztetett, hogy a második világháborút követően Tildy Zoltán (1945. november 15. - 1946. február 1. miniszterelnök) vezetésével állt talpra az ország, és többek között a világtörténelem legnagyobb inflációját megállítva haladt a stabilitás útján. Mint elmondta: „Egyik fogyatékossága a mai magyar világnak, amiatt, hogy nem látszunk olyan szépnek és jónak, mint szeretnénk, éppen az, hogy a magyar történelemből nem tudjuk azokat az eseményeket, nem ismerjük azokat a személyeket, - elsősorban Tildy Zoltánt - amiket kellene."

Két szeghalmi lelkész

A parlament korelnöke egy kevésbé ismert 1956-os történelmi eseményen keresztül is megmutatta Tildy nagyságát, nemzetközi tekintélyét, elismertségét. A korelnök emlékeztetett ugyanis, hogy a Magyarországra érkező szovjet vezetők (Mikojan és Szuszlov) nem Nagy Imrével, hanem Tildyvel tárgyaltak. „Kivel tárgyaltak a Szovjetúnió vezetői? Tildy Zoltánnal! Nagy Imre volt miniszterelnök helyettes, de a szovjet vezetők nem kívántak Nagy Imrével tárgyalni. Hogy miért is nem, azt hiszem könnyű kiszámítani: mert tudatában voltak annak, hogy a magyar nép vagy követi, vagy nem, bárkivel is kötnek szerződést. De ha Tildy Zoltánnal egyeznek meg, akkor azt magyar nép követi! Ilyen képe, imázsa volt Tildy Zoltánnak a nagyvilágban is!"

Horváth János meggyőződése, hogy a jövőben Magyarországon Tildy szobrok százával fognak születni, és utcákat, hidakat fognak elnevezni az egykori köztársasági elnökről. Hozzátette, akkor lesz Magyarország jó úton, ha az ország, a magyarok rájönnek arra, hogy szükségük van ilyen történelmi személyek ismeretére, ilyen közös emlékezésekre, hiszen Tildy Zoltánnak olyan élete volt, amely minden magyar embernek példaképként szolgálhat. Magyarországnak, a magyaroknak, pedig szükségük van arra, hogy ismerjék a múltjukat, ismerjék a XX. század Tildy Zoltánjait.

Egykori barátja koszorúzza a köztársasági elnök mellszobrát

Amíg vannak fiatalok, addig van jövő

Horváth János és Vígh Ilona

Haas György előadásának kezdetén arra hívta fel a figyelmet, hogy Tildy Zoltán a magyar történelmi emlékezetben a mai napig került méltó helyére. A hallgatóságot megdöbbentette a közíró által ismertetett a tény, mely szerint az elmúlt 20 évben egyetlen egy 1956-os megemlékezésen sem emlékeztek meg Tildyről, sem a médiában, sem a közéletben nem ejtik ki nevét, és miközben Nagy Imre szobrát évről-évre díszőrség mellett koszorúzzák, addig Tildy sírjára egy szál virágot sem tettek... Valószínűleg ez azért van így, mert az 1956-os szabadságharcot, azt valamilyen kommunista reformmozgalomnak egyik megnyilvánulásának lehessen mondani, és nem a magyar nép szabadságharcának ami a nemzet függetlenségért és a demokráciáért volt.

Haas György közíró

Tildy 1948-tól 8 éven keresztül volt az ÁVÓ háziőrizetében, majd a 8 év után 1956 májusában az ÁVÓ-s őrség egyik napról a másik napra eltűnt. Az ok az volt, hogy a szovjet vezetés a kommunista rendszer megingása miatt előre próbált menekülni, és meghívta Tildyt Moszkvába. Tildy azonban átlátta a helyzetet és pontosan tudta, hogy személyét csak a feszültség levezetésére, a kommunista rendszer stabilitására kívánják felhasználni, ezért nem tett eleget a meghívásnak. A kommunista vezetők egyrészt nem mertek Tildyhez „hozzányúlni", másrészt mindenképp fel akarták használni a kommunista rendszer stabilitásához. Ezért a Szovjetunióból hazahozott Kovács Bélával együtt gyárlátogatásból, gyárlátogatásra vitték őket, a cél pedig az volt, hogy legalább egyetlen olyan megnyilvánulása legyen Tildynek amelyik elismeri a rendszert, vagy annak létjogosultságát. Ez sem sikerült Gerőnek, Aprónak, és a többi kommunistának, de nem adták fel. Tildy Zoltán mindvégig a magyar nép megtestesítője volt, mindenféle tisztség nélkül, ezért mindennél fontosabb volt, legalább a minimális megnyerése. (Persze mindvégig az ÁVÓ háziőrizetében élt Tildy és családja.) Az 1956-os forradalom alatt amikor az oroszok látták, hogy nem tudnak úrrá lenni a helyzeten, akkor egy küldöttség ment Tildyért, és kérte, hogy jöjjön be a Parlamentbe és lépjen be a kormányba, amit végül Tildy elfogadott. (Jellemző volt Tildyre, hogy az első volt, amikor beért a Parlamentbe, kiadta a parlamenti őrségnek, hogy az Országház tetejéről azonnal vegyék le a vörös csillagot!)

A közösségi házban kiállítás látható

„Ettől a pillanattól kezdve - és itt a lényege, hogy miért hallgatnak annyira a mai nap is Tildy személyéről - az események folyásában, a döntő folyásában Tildy volt a meghatározó személyiség. Nagy Imre inkább fékező volt, ami nem volt meglepő, ha abból indulunk ki, hogy Nagy Imre a Szovjetunió kommunista pártjának a tagja volt, tehát Komintern ember volt, ő tudta azt, hogy kivel áll szemben Moszkva esetében, és hogy őneki egy vesztés esetében egyértelmű a kivégzés. Tehát ő fékezett mindent, így fékezte a többpártrendszer kikiáltását, a semlegességet, Mindszenty kiszabadítását különösen nem támogatták. Mindszenty soha nem szabadult volna ki, ha Tildy nem ad parancsot kiszabadítására, a közelben álló páncélos parancsnoknak - Pálinkás őrnagynak, akit szintén kivégeztek 1956 után."

Haas György elmondta továbbá, hogy a második szovjet inváziót hajnalán Nagy Imre teljes titoktartásban, úgy ment a Parlament épületéből a jugoszláv nagykövetségre, hogy a kormány tagjai arról nem tudtak. Nagy Imre és garnitúrája a kormány többi tagját hátrahagyva a legnagyobb titoktartásban szervezték az akciót. Ettől a pillanattól Tildy Zoltán vezette a kormányt, annak ellenére, hogy nem volt miniszterelnök helyettes, „csak" államminiszter volt.

Megtelt a szeghalmi református közösségi ház

Horváth János és Farkas Zoltán - Békés megye Közgyűlésének alelnöke

Jellemző volt az oroszok taktikájára, hogy a forradalomban részt vevőket csak hónapokkal később tartóztatták le, így Tildyre is csak 1957 tavaszán került sor. Az újabb háziőrizet majd 3 évig tartott, Budapestet nem hagyhatta el. Tildy azonban így is olyan egészségi állapotba került, hogy amikor a családja látogatni ment, akkor ezekre a látogatásokra alkalmanként két ÁVÓ-s húzta be a szobába Tildyt, a hóna alatt fogva. Annyira le volt gyengülve.

Tildy utolsó napjaiban a kommunista hatalom hozzájárult ahhoz, hogy lemehessen a Balatonhoz. Ott halt meg 1961-ben.

Haas György végül markánsan fogalmazta meg a történelmi öntudat fontosságát: „Egy nép, aki nem tudja a múltját, az nem tudja a jelenét se, és nem tudja a jövőjét se!"

A közíró utolsó gondolatai, hogy a legnagyobb veszélyt nem a tudatlanság jelenti, mert hisz az orvosolható, főleg, ha az emberek érzik, és bántja őket a tudatlanság. A legnagyobb veszély a - sajnos gyakran tapasztalható - közömbösség. A ma még élő kortársaknak, történészeknek a legfontosabb feladatai az ilyen történelmi események feltárása, a fehér foltok eltűntetése.

Tildy Zoltán életének, személyének, munkásságának megismerése első lépése a XX. századi magyar történelem második világháborút követő sorsdöntő évtizedek feltárásának, tisztánlátásának.

Dr. Horváth-Lugossy Gábor

Feltöltötte: R.K.