A dél-alföldi dús legelők, kiterjedt határok, jó szántóföldek még gyenge-közepes termés esetén is el tudták látni a népességet, sőt általában volt felesleg is – állapította meg dr. Erdmann Gyula egyik tanulmányában. A természeti csapások, azonban olykor teljesen tönkretették a termést, s következményekén éhínség, sőt járványok is felütötték a fejüket. A 18. században (is) a természeti csapások ciklikusan ismétlődtek. 1794-ben Békés megye a szegényebbek között vetőmagot osztott ki, mert a nagyarányú aszály következtében minden kipusztult. Határozatot adtak ki, hogy gabonából senki nem főzhet pálinkát, s a kivitelét is megtiltották a megye területéről. A gabonahiány Csabán lázadást szított, több elégedetlenkedőt zártak börtönbe.

Az 1790-es évek végén a termés nagy része elpusztult, sorra hullottak az állatok, s az emberek megyeszerte szenvedtek az alultápláltság és a skorbut miatt. 1805-ben ismét igen gyenge gabonát arattak, így nagy lett a drágaság. 1814–17 között természeti tragédiák egész sorozatát jegyezték fel. 1814-ben súlyos pusztító árvizek voltak, 1815 június végén hatalmas károkat okozott a jégeső, amely csak Csabán 8000 kishold területet tett tönkre. Még ugyanebben az évben decemberben, ismét nagy árvíz tizedelte az őszi vetést. Sok helyütt az utak járhatatlanná váltak, a töltsek megrongálódtak. 1816-januárjában, égi büntetésnek vélt, jeges fergeteg tombolt a megye területén. A ridegen tartott állatállomány zöme elpusztult, a nagy hideg miatt emberek szenvedtek fagyhalált. 1816 tavaszán újabb ismét kiöntöttek a nagy folyók. A Körösökön és a Berettyón addig nem tapasztalt ár vonult le. Szentandráson például a rétek 4/5-e, s 1200 hold szántó pusztult el, valamint 329 ház dőlt össze. A természeti csapásoknak egyetlen “pozitív eredménye” lett, hogy felgyorsította a folyószabályozások ügyét. Békés megyében általában enyhébb lefolyású volt az éhínség, mint az ország más területein, mert a megyebeli települések béreltek pusztákat a folyóktól távolabb eső részeken is (Arad, illetve Csanád megye).

1834-ben földrengés volt Békésben, ekkor rongálódott meg a csabai evangélikus nagytemplom fala is

1834-ben földrengés volt Békésben, ekkor rongálódott meg a csabai evangélikus nagytemplom fala is. 1844-ben ismét az árvíz miatt a csónak lett az egyetlen lehetséges közlekedési eszköz a megyében.

A feudalizmus utolsó nagy éhínsége 1846–47-ben következett be. A termés elpusztult, az árak felszöktek. A legsúlyosabb helyzet a Felvidéki megyékben alakul ki. Békés megyében éhínség nem tört ki, bár az elégedetlenség s az erőszakos cselekmények száma fokozatosan emelkedett. Megoldás gyanánt nyolc új csendőr alkalmazására került sor.

Forrás: Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)