Stuart Mária: történelmi drámát nem ígér a rendező

Szalma Dorotty: Klasszikus évad van a Jókai színházban, ezért úgy gondoltam, ha én klasszikust rendezek és főleg Magyarországon, akkor érdemes német színművet hoznom, hiszen talán más szemmel tudom nézni, mint a németek, miután mindkét kultúrában élek, mindkettőhöz kötődöm. Az pedig külön érdekes számomra, hogy miként lehet német nyelvterületről származó klasszikus színházat ma Magyarországon megvalósítani. Hogy miért történelmi darab? Nos, kezdjük azzal, hogy ez a „történelmi" dráma egy olyan eseményre épül, ami ugyebár nem történt meg...

A két királynő a valóságban sohasem találkozott.

Sz. D.: Így van! Zseniális találmánya Friedrich Schillernek, hogy összehozta a két uralkodót, tehát valójában nem is írt történelmi drámát.

Bár történész professzor (is) volt, a múlt ihlette drámáiban természetesen a különleges személyiségek érdekelték.

Sz. D.: S be kell vallanom, hogy én imádom Schillert.

Ebben is egyetértünk.

Sz. D.: Igazi Schiller-fan vagyok, sokkal jobban szeretem, mint Goethét. S meggyőződésem, ha nem halt volna meg olyan korán, 46 évesen, felülmúlta volna szintén világhírű költőtársát. A Haramiákat 18 évesen írta meg! S nagyon rokonszenves író számomra azért is, mert kiváló humora volt. Ismeri az anekdotát? Johann Wolfgang Goethe meghívta egyszer Schillert, és az asztalán ott volt egy kétsoros vers. „Er saß auf ihres Bettes Rand / und spielte mit den Flechten." (Nyers fordításban: Ült (a férfi) az ágya (nő) szélén, és játszott a hajfonatával.) Schiller folytatta: „Das tat er mit der linken Hand, / was tat er mit der Rechten?" (Ezt bal kezével tette, de mit csinált a jobbal?)

Schiller azzal, hogy a színdarab történelmiségének nem tulajdonít jelentőséget, mást is megenged. Természetesen engem az érdekel elsősorban, hogy miként boldogul a férfivilágban egy királynő; mert Maria Stuart egy kemény férfivilágban volt királynő, felkent uralkodó, aki pályázott Erzsébet helyett az angol trónra,  koronára. Unokatestvérek voltak, és mindketten nagyon hasonló életutat jártak be, csak pontosan ellentétes irányban. Egész életükben vetélytársak voltak, sőt már akkor, amikor még meg sem születtek, hiszen apjuk, VIII. Henrik egyszer az egyiket, másszor a másikat nyilvánította fattyúvá. Ki tudja, mi történt volna, ha ők ketten tényleg találkoznak?! Schiller megírta, hogy mit csempészünk mi bele az előadásba, arról nem szeretnék sokat előre elárulni.

Schiller drámájának premierje ma este lesz a Jókai színházban

Annyi azért az eddigiekből is kiderült, hogy történelmi drámára és hagyományos előadásra ne számítson a közönség. Még valami specialitás?

Sz. D.: Mai szemmel nézzük az egészet, a két nő találkozását ebben a férfivilágban. Nem célom viszont semmiképp a magyarázkodás, inkább kérdéseket szeretnénk feltenni, és két kiváló személyiséget megmutatni. Egyik a ráció, Erzsébet, aki mindent megtett, keményen harcolt a hatalom megszerzéséért, mi mindenre volt képes és hányféle eszközt vetett be azért, hogy hatalmát megvédje! Az egyik legjobb színésznő volt a világon. Másrészt az is igaz, hogy ez a nő a hatalomért az életéből minden mást hajlandó volt elfelejteni, feláldozni. Amikor a legnagyobb problémák, veszélyek fenyegették, és már valójában nem látszott semmilyen kiút, akkor is mindig képes volt felállni, újrakezdeni, ezt többször megtette. Egész életében sakkoznia kellett a túlélésért, és milyen erős országot, államot alapított! Azok voltak a „the golden years" (arany évek); Erzsébet olyan Angliát teremtett, hogy az angolok máig annak történelméből, dicsőségéből élnek.

Mária viszont az érzelem, a szenvedély megtestesítője.

Sz. D.: A skót királynő elveszített egy országot; Stuart Máriának Schiller nem adott több időt, csak öt percet, mégis körülötte forog az egész színdarab. A kivégzés előtti három nap történetét írta meg Schiller, belesűrítve ha nem is a fogság 19 évét, de 11-et mindenképp. Két áldozat és két győztes. Azért, mert Mária feje hullott, nem biztos, hogy Erzsébet győztessé vált.

Szalma Dorotty rendezése

Sőt az erkölcsi győztes Schillernél Mária.

Sz. D.: Ne felejtsük el, hogy Schiller erősen romantikus író volt és a mártírokat szerette, ezért az egész szimpátiáját Stuart Máriának ajándékozta. Ezt mai tudással kicsit egyszerű kimondani, s nem véletlen, hogy Stuart Mária az egyik legellentmondásosabb történelmi személyiség. A történészek egyik fele úgy ír róla, hogy mártír, szent, a másik szerint a világ legnagyobb kurvája. Elnézést, hogy így kimondom, de hát a férjét is megölette. Ennek az élét Schiller kicsit finomította, mond egy-két tényt, hogy mi mindent csinált Mária, csak úgy mellékesen megemlíti a gyilkosságot, de főleg a mártír nőt mutatja fel. Nem könnyű kicsit Schiller ellen tenni és a szimpátiát Erzsébet felé irányítani, hogy a néző döntse el, kiről mit gondol. Ezzel Schiller ellen megyünk, s nem biztos, hogy sikerül, de próbálkozunk. A szöveg ereje, retorikája zseniális, nem könnyű a nézőnek, mert nagyon oda kell figyelni, de mindent elkövetünk, hogy emlékezetes legyen az előadás. Kitaláltunk pár dolgot...

Mi az, ami nem titok?

Sz. D.: Klasszikus opera is lesz, operaénekesnő élőben, aki egyfajta narrációként, kapocsként működik. Henry Purcell Queen Mary emlékére komponált szimfóniáját használjuk fel. Tipikus történelmi dráma helyett két nagyszerű nő, egyéniség harcát mutatjuk be - új szemszögből, modernizált barokk zenével, tánccal, koreográfiával.

Uralkodók és unokatestvérek A két királynő között baráti levelezés folyt, amiből kiderül, egész más az, amit kívülre uralkodóként mutattak, illetve amit egymásnak mondtak mint unokatestvérek - említette Szalma Dorotty. Háromszor szervezték meg kettőjüknek a találkozót, de az sosem jött létre. Erzsébet nem adta ki a kivégzési parancsot. Az volt a legnagyobb félelme, hogy ha egy királynő egy másik királynőt lefejezhet, azzal a saját királyságát is megkérdőjelezi, sőt általában az összes királyságot. Számos interpretáció a protestantizmus és a katolicizmus összecsapásaként is magyarázza a két uralkodó ellentétét. Ezzel kapcsolatban a rendező rámutatott: ez külön fejezet, aminek megértése alapos tanulmányokat igényel. 2011-et írunk, és még ma is ott tartunk, hogy a protestáns történészek Erzsébet mellett állnak, a katolikusok meg Mária mellett. Néhány semleges kutató próbál tárgyilagos maradni. A művészetben persze az úgynevezett „fekete-fehér festészet", a győztes-vesztes ellentét leegyszerűsítés unalmas lenne.

Stuart Mária szerepében Dobó Katát láthatjuk, Erzsébet alakját Kovács Edit kelti életre. A jelmezeket Rátkai Erzsébet tervezte, a díszletet Mira János. Zenei vezető Gulyás Levente, koreográfus Topolánszky Tamás. Premier január 14-én.

 

Niedzielsky Katalin

 

Feltöltötte: G.E.

 

Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet

 

Szóljon hozzá a fórumon!: Stuart Mária: történelmi drámát nem ígér a rendező