• Szeretném, megkérni Anikó, hogy meséljen magáról. Hogyan lett nevelőszülő?
• A férjem is, én is nagy olaszos családba születtünk. Sok nagynénivel, nagybácsival, még több unokatestvérrel körül véve. Természetes volt, hogy mi is több gyermeket vállalunk. De tőlünk független okok miatt, csak két gyermekünk született. Nagy fiam Péter 23 éves egyetemi hallgató, Áron 8. osztályos tanuló. Nagyon sok örömöt és boldogságot adott, és ad a két fiú, de maradt még bennünk energia, és szeretet akár "egy fészekalja" gyermek számára is.
• Látott-e közvetlenül példát a nevelőszülősségre?
• Igen, Unokanővérem hivatásos nevelőszülőként dolgozik, láttuk milyen szépen, odaadással neveli a gyerekeket. Felmerült bennünk a kérdés, milyen jó lenne, ha mi is ezt a hivatást választanánk. Összeült a családi kupaktanács, hiszen a fiúk nélkül nem dönthettünk. A fiúk egybehangzóan áldásukat adták az ötlethez. Így elvégeztük a nevelőszülői képzést.
• Jelenleg hány gyermek nevelkedik a családjukban?
• Pillanatnyilag 7 gyermeket nevelünk, ketten speciális szükségletűek, egy gyermek különleges szükségletű.
• Összesen hány gyermekről gondoskodott eddig?
• Az elmúlt 7 év alatt 15 gyereket neveltünk, három nebulót örökbe fogadtak, három gyermeket hazagondoztunk a vérszerinti családjába, és volt két gyermek, akik ideiglenesen voltak nálunk, ők elkerültek másik nevelőcsaládba.
• Milyen indíttatásból végzett speciális képzést?
• Már a FIKSZ képzésen elhangzott a kérdés „sérült gyermeket vállalnak-e"? Gondolkodás nélkül igent mondtunk. Miért mondtunk igent sérült gyermekre? Nővéremnek az első gyermeke Little kórral született. Sajnos a társadalom nagyobbik része nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja el a mássággal, fogyatékkal élő embereket. 2002.november 27.-én helyeztek a családomba egy testvérpárt. Két fiút, akik közül a kisebbik Little kórral született. Ekkor már tudtam, hogy tovább kell képeznem magam, hogy képes legyek megfelelően gondoskodni a sérült gyermekekről is. Ezért is vállalkoztam arra, hogy az országban az elsők között speciális nevelőszülő képzésen vegyek részt. Sok olyan gyermek van ma Magyarországon, akiket magatartási és egyéb problémájuk miatt, nem, vagy csak nehezen lehet kezelni. Én is nevelek ilyen gyermeket.
• Változott-e a személyisége, vagy szokásai, mióta állami gondoskodásban élő gyermekeket nevel?
• Amikor az első két gyermeket kihelyezték hozzánk és megláttam, hogy a kisebb gyermek fogyatékkal él, megrohantak az érzések. A szénalom, a sajnálat és az a bizonyosság, hogy nagyon szeretnék ezen a kisfiún segíteni. De kiderült nem csak én segítek neki, hanem ő is sokat segít nekem. Átformálta a személyiségemet. Még türelmesebb, elfogadóbb lettem. Megtanultam jobban elfogadni a másikat, hiszen mindenkiben sok - sok érték van, csak esélyt kell adni arra, hogy megmutathassa.
• Biztos rengeteg élmény köthető az elmúlt évekhez. Tudna említeni néhányat?
• Sok örömöt adott az elmúlt 7 év, mióta nevelőszülő vagyok. Felejthetetlenek a Balatonon töltött nyaralások. Az öröm a gyerekek arcán, mikor megpillantják a Magyar tengert. "Hú, milyen hatalmas nagy víz". Cápacsata a víz alatt, az önfeledt kergetőzés, szaltózás a vízbe. Az elmúlt nyáron például Kriszti kérette magát, még nem akart megfürödni a Balatonban. A fiúk viszont másképpen gondolták. Úgy ahogyan volt ruhában az öt fiú bevitte a vízbe, ha akart, ha nem, fürödnie kellett.
  A legfrissebb élmény Bencéhez, az ő öröméhez köthető. Karácsony előtt a Pető Intézetbe látogattak az FTC focistái. Lipcsei Péter rúgott Bencének gólt, de volt, amit kivédett. Csillogó szemmel mesélte a számára felejthetetlen élmény, mely belőlem előcsalogatta az öröm könnyeit.

Forrás: Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ
gyermekvédelmi intézményegysége
-wge-