2010. aug. 16., hétfő, 08.11.33
Ez a beszélgetés egy frissen érettségizett lánnyal készült. Önmagában ez nem lenne érdekes, de a Marosán Judit születése óta, a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ lakója.
Amikor 2002-ben megépült a Rehabilitációs Lakóotthon, beköltözött, és azóta itt él. A látása születésétől gyenge, a szemüvegének a dioptriaszámát már nem tudja megmondani. Csak azt tudja, hogy ez a legerősebb. Ennél már csak egy erősebb, Judit akarata. Mindennapjai a Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ kertészetében teltek délig, majd hetente háromszor irány az iskola. Mindig is szeretett tanulni, a nyolc osztály elvégzése után nagy álma lett az érettségi.

"Ballag már a vén diák...."
-
Judit, melyik iskolát választottad, milyen időközönként és hogyan jártál iskolába?
-
A Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolát választottam, mert az ő időbeosztásuk, megközelíthetőségük a legkedvezőbb. Az óráim hétfőn, szerdán, pénteken délután egytől ötig tartottak. Délelőttönként a kertészetben dolgoztam, utána letusoltam és helyijárattal kimentem az iskolába.
-
Munka mellett mikor volt időd tanulni?
-
Éjszakánként és hétvégenként tanultam. Csak a nyomtatott betűket tudom elolvasni, ezért a könyvet és a nyomtatott jegyzetet közvetlenül a szemem elé raktam, és így készültem fel a vizsgáimra.
-
Melyik volt a kedvenc tantárgyad?
-
Történelem, informatika. Informatikából korrepetálásra jártam, mert nagyon nehéz volt, de szerettem tanulni.
-
Mikor jártál korrepetálásra? Hogyan bírtad ezt a szoros időbeosztást négy éven keresztül?
-
Kedden és csütörtökön, szintén egytől ötig matematikából és informatikából. Nagyon akartam ezt az érettségit, és szerintem, ha akar valamit az ember, azt el is éri. Pedig a lakóotthon lakójaként kötelezettségeim is voltak. A reggelit és a vacsorát mi készítjük el önállóan. Öthetente rám került a sor, és a szobatársammal megterveztük a heti étrendet, bevásároltunk, elkészítettük, megterítettünk, elmosogattunk, feltakarítottunk evés után. Ez idő alatt nem tanultam, mert, bár nem egyedül csináltam nagyon fárasztó volt.

Egy álom valóra vált
-
Miért gondoltad fontosnak a tanulást?
-
Azért, hogy megmutassam az embereknek, hogy egy látássérült fiatal is le tud érettségizni, és a továbbtanulásom szempontjából is fontos, hiszen gyógymasszőr szeretnék lenni.
Judit mosolyogva mesél a terveiről, az akadályok legyőzéséről. Az intézmény dolgozói nagyon büszkék az érettségizett lányra, négy évig szorítottak neki.
Forrás: Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi Központ
Szociális Intézményegysége
- Rehabilitációs részleg és Lakóotthonok-
Balázs Ilona
Szóljon hozzá a fórumon!: Mindenáron érettségi