Most a közelgő Anyák napja adta a "klaviatúrát" a kezembe és ültetett le a gép elé. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom megfogalmazni azt a sok-sok érzést és gondolatot anyámról és rólam, amelyek nap, mint nap az eszembe jutnak.

Valahányszor reggelente a tükörbe nézek, a saját arcomban felfedezem édesanyám vonásait is. Olykor erősebbek ezek a vonások, olykor haloványabbak de  sosem tűnnek el. Ez a hasonlóság megnyugtat, biztonságot ad eligazít. Igazán fontos dolgokra emlékeztet. Ugye, milyen nagyszerű az, ahogyan az ember továbbviszi édesanyjának, szüleinek a vonásait? És ugye, milyen nagyszerű az, ahogyan az ember őrzi, megőrzi mindazt, amit tőlük valaha kapott és kap?

Jelképesen ezzel a gyönyörű virággal köszöntjük az édesanyákat.

Ez a szeretet az, amely nem szab feltételeket, nem követel, nem kételkedik. Ez a feltétel nélküli szeretet.

Ezen személyes bevezetőm után következzen az a beszélgetés, amelyet Polgár Márkkal a Rehabilitációs részleg lakójával folytattam. Arra kértem mondja el mit jelent számára ez a szó: Édesanyám"?

Márk válaszát változtatás nélkül írom le:

"A világ legszebb napján nagyon nagy szeretettel köszöntelek. Nincs szó, mivel megháláljam, hogy egy napon megszülettem, s így Te lettél az Édesanyám.

Tudom jól, hogy anya bárki lehet, de Édesanya, akiben megfogan a gyermek és aggódó anya lesz, gondoskodik teljes odaadással, figyeli minden lépését a gyermekének, s aki igazából, szívből szereti, olyan csak egy van, köszönöm, hogy Te olyan vagy.

Mit jelentesz számomra? A legnagyobb kincs vagy. Benned a nyugalom, a törődés, a szeretet, minden meg van, ami kell. Próbálom visszaadni, azt, amit nekem adtál, de nem tudom, mert olyan jó voltál, és vagy hozzám. Büszkeség tölt el, hogy Te vagy az Édesanyám.
Akár hányszor rád nézek, látom, hogy mindig csak adnál, de kérni cserébe semmit nem szeretnél tőlem. Azt tegyem meg, hogy legyek őszinte, és szeresselek teljes szívemből. Szeretném, ha minden napod ünnep lenne, és én mindent megteszek, ami tőlem telhető. Bármi történik veled, akkor szaladok hozzád, hogy tudd, milyen nagyon szeretlek."

"Testeden keresztül jöttem a világra, köszöntelek édesanyám".

"Emlékszel, amikor kicsi voltam, és megműtöttek, vagy csak a kezed sérült meg, akkor én már a homlokodat töröltem, mert aggódtam érted. Te soha nem mutattad, hogy mennyire aggódsz értem, de féltő tekinteted egy életen át kísér, ilyen egy igazi anya. Lelkem most repdes az örömtől, mert sokszor lehetünk együtt és hálás vagyok, hogy nem csak ezen a napon örülünk egymásnak. Sajnos, nem mindenkinek adatott és adatik meg az a lehetőség, hogy együtt éljen az Anyukájával. Egy jó szó, vagy őszinte gondolat ebben a rohanó világban számomra mindennél többet ér. A lényeg, hogy úgy legyek hálás, hogy hallgatok, és megtartom mindazt, amit Édesanyám mondasz, mert csak jót akarsz, még akkor is, ha én éppen akkor nem úgy gondolom.

Egyetlen egy szó még hátra van, amit meg kell említenem, amivel mégis sok mindent mondok, és egyben adok, és a szívemből szól: Köszönöm. 

A jó Isten adjon még erőt, boldogságot, egészséget, és nagyon sok évet, amit még örömmel együtt tölthetünk! Várom, hogy újra láthassalak, mert mindezt személyesen elmondani a legszebb. Édesanyám, - még kimondani is ezt a szót csodálatos, de átélni, hogy vagy, az a legjobb."

Azt hiszem Polgár Márk  szívbemarkolóan őszinte szavai után nem könnyű megszólalni. Sajnos van 16 fő állami gondozott ellátottunk. Ők azok, akik még soha senkinek  sem tudták kimondani ezt a szót " édesanyám". Őket a gondnokaik segítik.

A "C" osztály fiatalja K. István nevében itt mondunk köszönetet nekik munkájuk elismeréseként. Tapasztaljuk azt a nagyfokú gondoskodást, empatikus készséget, szeretetet, amit sugároznak gondnokoltjaik felé, önzetlenül figyelik  minden lépésüket, kérésüket  amit nyomban teljesíteni szokták.

Hálás vagyok, azért mert az Intézet által nőhettem fel.

"Köszönöm minden gondozónőnek, akik anyák is egyben, a munkájukat azért, hogy ezeknek a fiataloknak megadták azt a lehetőséget, hogy az Intézeten belül emberi környezetben, és szeretetben nőhessenek fel.

Mindazért a fejlesztésért, amit együtt a Rehabilitációs csoporttal tettek.  A gyermekeink megtanultak járni, beszélni és tiszta szívvel szeretni.

Köszöntöm az Intézetben élő összes fiatalnak az édesanyját, nagymamáját, a gyermekvédelemben dolgozókat, és nevelőszülőket, akik fáradságot nem kímélve nevelik és segítik fiataljaink életét."

Végezetül  G. Viktor édesanya "baba naplójának" egyik idézetével szólnék minden  édesanyához!

Ha elégedetlen  vagy, mert úgy érzed, mást vársz el a gyermekedtől, akkor is légy anya, és gondolj ezekre a sorokra:

"Amikor nem mint ép, egészséges,  jön a világra, ... emlékezzél rá, hogy a te gyermeked. Arra is emlékezz, hogy joga van az élethez, bármilyen legyen is az, és joga van a boldogsághoz, amelyet neked kell megtalálnod a számára. Légy büszke gyermekedre, fogadd el olyannak, amilyen, és ne törődj a tudatlanok szavaival és bámuló pillantásaival.

Ennek a gyereknek jelentősége van a Te számodra és valamennyi gyerek számára. Ha kiteljesíted életét, érte és vele, megleled az örömöt. Azt az örömöt, amit most még gyanítani sem mersz.

Emeld fel a fejed, és menj a kijelölt utadon!"

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Dér Márta
Szóljon hozzá a fórumon!: Köszöntjük az édesanyákat