A Tiszántúli Történész Társaság 2005-ben alakult azzal a céllal, hogy összefogja a térség és a történelmi Magyarország területén élő szakembereket. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Csongrád megyei muzeológusok és levéltárosok csatlakoztak a társasághoz, de kárpátaljai és erdélyi szakemberek is kérték felvételüket. A társaság minden évben egyszer konferenciát rendez egy adott témában, a következő évben Nyíregyháza ad helyt a rendezvénynek. A Rákóczi-szabadságharc befejezésének 300. évfordulója alkalmából a szabadságharc régióbeli eseményeit választották témának.

Nyolc előadás hangzott el a konferencián, melyet a házigazda, dr. Erdész Ádám előadása nyitott meg, aki Békés megye történetének csomópontjait emelte ki.

Nyolc előadás hangzott el a konferencián, melyet a házigazda, dr. Erdész Ádám előadása nyitott meg, aki Békés megye történetének csomópontjait emelte ki

A Békés megyei románok történetét Csobainé Munteanu Elena előadásából ismerhettük meg. A szlovák nemzetiséggel három előadás is foglalkozott, Hornokné Uhrin Erzsébeté, Bene Jánosé és Kugler Józsefé. Bene János azt vizsgálta, milyen körülmények között érkeztek tót telepesek Nyíregyházára Békés megyéből. Nyíregyháza a 18. század első felében még csak falu volt.

Bene János azt vizsgálta, milyen körülmények között érkeztek tót telepesek Nyíregyházára Békés megyéből

Földesura, gróf Károlyi Ferenc szerette volna művelés alá vonni a Nyíregyháza környéki földeket, ezért evangélikus szlovákokat hívott ide a Felvidékről és Békés megyéből különböző kedvezményeket ígérve nekik. Elsősorban a családban a harmadik, negyedik fiú számára jelentett ez vonzó lehetőséget, hiszen ők már nem örököltek földet. 1753 őszén körülbelül 300 gazda érkezett Nyíregyházára, hogy elvégezze a vetési munkákat. Miután visszatértek Békés megyébe, a földesuruk, báró Harruckern Ferenc börtönbe záratta a rebellis jobbágyokat. Csak Károlyi Ferenc kérésére engedte őket szabadon. Kikötötte, hogy kizárólag akkor költözhetnek el a gazdák, ha három évre előre megfizetik az adót. A betelepülők a Nyíregyháza környéki pusztákon ott hasíthattak földet, ahol jónak látták. Ezzel magyarázható a Nyírségre jellemző bokortanyák kialakulása, ugyanis egy-egy család tagjai egymás közelében építettek házat.

Kugler József a II. világháború utáni szlovák-magyar lakosságcsere Békés megye szlovákságára gyakorolt hatását mutatta be. A 19. század végén a legnagyobb lélekszámú a szlovák nemzetiség volt Békés megyében, mintegy 80 ezren éltek itt. A II. világháború után a szlovák-magyar lakosságcsere során annyi magyar lakost telepítettek át Csehszlovákiából Magyarországra, mint amennyi magyarországi szlovák vállalta az áttelepülést. A lakosságcserét megelőzően agitátorok járták be a magyarországi szlovák lakta vidékeket, így Békés megyét is. Az agitátorok egyrészt az érzelmekre kívántak hatni, másrészt gazdasági érvekkel próbálták rábírni a szlovák családokat az áttelepülésre. A lakosságcsere során összesen 60 ezer szlovák települt át Csehszlovákiába, Békés megyéből 24 ezer. Az áttelepített felvidéki magyarok száma a szerződés ellenére a kétszerese volt a szlovákokénak. Többnyire nem a szlovák lakta településekre költöztették őket, mert jobb körülmények között éltek Csehszlovákiában, mint a magyarországi szlovákok. Így kerültek Budapestre és Baranyába, főleg elhagyott német településekre.

A gyulai német nemzetiségről Daróczyné Leiszt Emma emlékezett meg előadásában. Német telepeseket báró Harruckern János György hívott Békés megyébe. Gyulára Würzburg és Bamberg környékéről érkeztek 1723-ban. A földesúrtól házhelyet, földet kaptak, illetve 3–4 évre adómentességet.

A gyulai német nemzetiségről Daróczyné Leiszt Emma tartott előadást

Később pedig a betelepülők megváltották magukat a tized és a földesúri adó fizetésének kötelezettsége alól. 1737-ben a német telepesek különváltak Magyargyulától, és létrehozták Németgyulát, mivel a németeknek adott kedvezmények állandón viszályt szítottak a két nemzetiség között.

Kereskényiné Cseh Edit előadása segítségével a Békés megyei cigányság életébe nyerhettünk bepillantást. Az Északnyugat-Indiából származó cigányság Erdély felől érkezett Magyarországra, először egy 16. századi forrás említi jelenlétüket. 1780-ban Békés megye minden településén éltek már cigányok, de arányuk az összlakosságon belül igen csekély, 1 % volt. Foglalkozásukat tekintve 54 %-uknak jelentett megélhetést a kovácsmesterség, 11 %-uknak a zenélés.

A konferencián az utoljára felszólaló előadó, dr. Diószegi György Békés megye görög kapcsolataira világított rá. 1453 után jelentek meg az első görög kereskedők Erdélyben, ekkor ugyanis a törökök elfoglalták Kostantinápolyt. Békés megyébe csak a 17. század végén jutottak el. Elsősorban marhakereskedelemmel foglalkoztak, 4 %-os haszonkulcsot alkalmaztak, ami tisztes gyarapodást eredményezett.

A konferencián az utoljára felszólaló előadó, dr. Diószegi György Békés megye görög kapcsolataira világított rá

A konferenciát a Tiszántúli Történész Társaság közgyűlése követte. A Békés megyei nemzetiségekről bővebben olvashatnak a Tiszántúli Történész Társaság szeptemberi kiadványában.

Forrás: Gombkötő Erzsébet (Békés Megyei Levéltár)