A kirándulás élményeiről az egyik résztvevő számol be.

Elindultunk kirándulni Romániába, a Boga völgyébe. Előre elő lettek készítve a személyi igazolványok, nehogy a határnál vegyük elő. Még rá is lett kérdezve, hogy mindenkinek meg van, és adja le az első ülésre, beszálláskor a kísérőnk össze is szedte. Nem volt semmi gond.

Nagy örömmel utazunk, mentek a viccek, és persze a vezető érdekes információja a helyről, ahova idővel elérkezünk. Az utazást nehezen bírtuk nevetés nélkül, mert annyi humoros dolog elhangzott. Nem volt olyan hosszú az út, de sok szépet láttunk odafele. Megreggeliztünk. Gyuri bácsi kedvenc szavai: üdítő, kávé, vagy fagyi, de belőle is csak egyet lehet venni. Az étterem, sajnos nem volt nyitva. Az út másik oldalán egy szálloda volt, oda is bemennek, de itt nem tudnak számlát adni, pedig csak így tudunk elszámolni az összeggel, amit támogatásként kaptunk. Két turista jött arra, és tőlük kérdeztük meg, hogy merre tudunk kávét venni, szerencsénkre az egyik tudott magyarul, és így szót értettünk. A Flóra szálloda itt van nem messze, és ott lehet, hogy van kávé, a tulaj Magyarországon született, őt biztos megértitek - mondta Gyuri bácsi. Mentünk és megkerestük, de út közben is sok szépet találtunk.

A táj mindenütt gyönyörű

A Boga völgyét 1500 méter magas hegyek veszik körül, s a Butz patakban játszottunk, mint a kis gyerekek, követ is hoztunk haza emlékbe, sok fotó is készült, de a táj szépségét nem adja vissza, ezt át kell élni mindenkinek. Bármikor újból elmennék erre a helyre, mert olyan megnyugtató és egyszerűen gyereknek érzi magát az ember, elengedheti magát, és örülhet a tájnak. Amit az ember megtapasztal, azt nem vehetik el tőle soha. A vezetőnk ment be elsőnek, és a Néni ingyen adott kávét, mert ő csak szállást tud biztosítani, minden mást a vendégnek magának kell be szerezni. Csodálkoztunk rajta, megköszöntük és elfogyasztottuk. Számunkra meglepetés volt, örültünk neki, mert megtanítottak, hogy minden pici dolognak örülni kell. Kis idő elteltével visszamentünk oda ahol a kocsit hagytuk. Gyerekek, ki éhes? - hangzott a kérdés, és nem mondtunk nemet, ettünk, jó is volt az étvágyunk. Beszélgettünk is közben, váratlanul, a velünk szembe levő szállodából jön ki egy idős néni egy üveg Colával. Az egyik társam azt kérdezte: Ezt nem nekünk hozzák? Az egyik fiatal azt mondta: Fogadjunk, hogy nekünk hozza Gyuri bá! És csodák - csodája igaza volt, a néni nekünk adta. De csak mutogatni tudtunk, mert nem értett magyarul. Erre mi megtapsoltuk az idős nénit, hogy ilyen jószívű. Mi már majdnem befejeztük az étkezést mikor egy újabb meglepetés ért minket.  A szállodában dolgozó néni, hozott két tányér finomságot: juhsajt, kolbász, paradicsom, paprika és kenyér. Egy kis idő után újból visszajött és hozott egy doboz bonbont, és még egy tál finomságot. Ezek után nehezen jutottunk szóhoz. Megkértük a nénit, hogy csoportosan készítsünk egy fényképet, és beleegyezett, de közben majdnem sírva fakadt, de nekünk se kellett több, mindnyájan elérzékenyültünk.

A kiránduláson csodaszép tájakat láttunk.

Azért ez igen, erről gyerekek cikket kell írni a netre! Indultunk visszafele, ahogy kiértünk a parkolóból megegyeztünk, hogy mindenkinek, aki oly kedves volt hozzánk dudálunk, és integetünk, és mosolyogva fogadták, és ők is integettek. Útközben én majdnem elsírtam magam, és mint akinek egy álom volt az egész úgy tekintettem erre a kirándulásra. A többiek is sokat beszéltek róla, és nagyon boldogok voltak. A román határon már nem kellett megmutatni az igazolványt, csak egymásra mosolyogtunk. Így született meg ez a történet, és őszintén be kell vallanom, hogy büszke vagyok rájuk.

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Polgár Márk
PJ

Szóljon hozzá a fórumon!: Kirándulás és vendégszeretet