2010 első napjai, megleptek bennünket egy kis havazással. Egyik szemünk sírt a másik, pedig nevetett. Miért is? Azért sírt, mert az ünnepek sajnos úgy teltek, hogy nem volt hó, és azért nevetett, mert a téli szünet utolsó napja után, januárban ismét hóesésre ébredtünk. Reggel mikor felébredtek a gyerekek és kinéztek az ablakon látták, hogy esik a hó. Izgatottan, nyüzsögve várták, hogy végre kimehessenek az udvarra. Nagyon segítő készek voltak mindenben csak minél hamarabb elérjék azt a célt, hogy hógolyózhassanak. A reggeli teendők elvégzése után eljött a nagy pillanat. Sapka, sál, kesztyű - szóltak a gondozónők. Felöltöztünk jó melegen, összeszedtük a szánkót és indultunk az udvarra. Ott aztán önfeledten átadták magukat a hó minden örömének. Hógolyózás, szánkózás vagy csak éppen szaladgáltak a hóban, de nagyon jól érezték magukat. Ezt igazán leírni nem lehet szavakkal, hogy milyen boldog arcok néztek vissza ránk, inkább beszéljenek a szavak helyet a képek.ú

Itt van a hó, itt van újra...

Szánkózni a legjobb dolog a világon!

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Ötvösné Rotyis Erzsébet