Ezt  nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, mivel  egy   jól összeszokott csapat, a szociális és  mentálhigiénés  csoport csapat tagja lehetek, úgy nevezett jobb kezemmel Csabival, aki friss végzős szociális gondozó hírében áll. Már hónapok óta készülök erre az alkalomra, szellőztetem a fürdő rucim és méregetem centivel, hogy mennyit kell még fogynom, hogy beleférjek. Kezdem szoktatni magam az emberek szemeihez, így egyre kevesebb ruhában járok otthon, hogy el tudjam majd fogadtatni magam fiataljaink érdeklődő, kíváncsiskodó tekintete előtt. Egyedül amiatt vannak gondjaim, ha belépek a folyóba, akkor Sarkadon esetleg árvízveszélyre gondolva félreverik a harangokat. Még szerencse, hogy a sérült fiataljaink mit sem adnak a külsőségekre, csak magamnak okozok problémát ezekkel a téveszmés gondolatokkal. Az ilyen izgalmas  készülődés közben az ember visszatekint  a múltba és az emlékképeiből  feleleveníti gyermekkorának  legszebb  mozzanatait. Az első táborozásom  számomra feledhetetlen maradt,  még most is mosolyt csal sok vihart megért  arcomra.

Maga az utazás is számos izgalommal járt, előfordult, hogy a vonat csomagtartóján aludtunk, mert különös módon valahogyan az országban akkor soha nem lehetett eljutni egyetlen nap alatt, egy dunántúli, vagy egy balatoni gyermek táborba. Máskor síró szüleiket  elhagyó  gyermekek  szomorú énekétől zengett az egész vagon. Legtöbbször  katonai sátrakból állt a tábor, szalmazsák, birkák, őrség, számháborúk, jönnek az  emlékképek. Meredek hegyek, pici gyereknek óriásnak tűnő hegyoldalak, ahova  tilos volt felmásznunk. Anyám volt  a táborvezető, az ő parancsára kellett hallgatnunk. Ellenvetés nélkül! Büntetés járt  annak, aki a szabályokat megszegte. A második napon megtörtént a baj, egy gyermek gördült le a hegyoldalon, és egy fán landolva megállt. Anyám lélekszakadva rohant a mozdulatlan kis testhez. Mikor felemelte a földről akkor döbbent rá, hogy elsőszülött gyermekét tartja karjaiban. Rögtön beindult a problémamegoldó képessége, ijedtében Lali  bátyám akkora pofont kapott, hogy  mami tenyerének a nyoma végig kísérte, amíg haza nem értünk. Szegény mami alig heverte ki az első megrázkódtatást, már hozták a következő áldozatot Csekei Gyuri bácsi személyében, aki a tábor orvosaként volt elkönyvelve. Drága  dokink is az avarosban járt, és egy rossz lépésnek köszönhetően lábát törte.  Ő nem lett áldozata a mami tenyerének, de két hétig nem lehetett  beteg senki, mert az orvosunk  felpolcolt lábbal hűsölt  a fa alatt.

Ma  ez a történet nem fordulhat  elő, itt nincsenek  hegyek  és szófogadatlan gyermekek. A mi  fiataljainkat már hónapok óta arra tanítom, hogy kerüljék a konfliktus helyzeteket, csak az jöhet a  táborba, aki jó lesz,   betartja a házirendet  és  kibírja TV- nélkül ezt az egy hetet, ez nem szankció. Városerdőn egészen más az információáramlás, mint otthon az Ápoló-gondozó részlegen.

A Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs  és Módszertani  Központ fiataljainak nyári tábora

Itt a  tied a természet, reggel madárfütty  szól, amire ébredsz. Esetleg szemtanúja lehetsz, egy szemtelen süldő rókának, aki ételmaradékért ácsorog a tisztáson. Vagy egy erre sétáló vaddisznó család áll meg a kerítés  mellett érdeklődvén, hogy melyik ösvényen térjenek hazafelé. 

Az ételekből mindenki kedvére válogathatott

De ahogyan  Imre bátyámat, az erdészt ismerem  rögtön centiért rohanna, vagy szemre megsaccolná a vaddisznó mama agyarának méretét. Ma már nagyon megbecsüljük  a vadállományt, nem kóborolhatnak el a dám szarvasok sem, hiszen kijelölt etetők várják szeretettel ez éppen  erre rá éhező vadakat. Magyarország egyik legnagyobb dámszarvas állománya ezen a területen található, számos külföldi vezető  vihetett haza egy  kapitális méretű "dámlapátot". Hallomásból tudom, hogy a foglalkozásokon a fiatalok megismerkedhetnek az erdő madaraival, növényzetével, vadállományával természetesen az értelmi képességeiknek megfelelően.  

Imre bácsi örömmel vezeti körbe új vendégeit az erdőben

Az idei táborban az Ápoló-gondozó részleg dolgozói is többet lesznek kint.

Remélem szép emlékkel, rengeteg élménnyel, minőségi fotókkal térhetünk majd haza.

Forrás: Békés Megyei Szociális Gyermekvédelmi Rehabilitációs Módszertani Központ
Szociális intézményegysége
Dér Márta

Szóljon hozzá a fórumon!: Hurrá nyaralunk - régmúlt idők emlékei, új idők tükrében