Békés megye hírek

Hollósy Kornélia, a ''dombegyházi'' Csalogány

Hollósy Kornélia, a ''dombegyházi'' Csalogány

Hollósy Kornélia (Gertenyes, 1827. április. 23.-Dombegyháza, 1890. február. 10.) a korszak rendkívüli tehetségű primadonnája. Gyönyörű koloratúr szopránja európaszerte ismertté tette, Dalkirálynőnek, Magyar csalogányának, a színpad babéros asszonyának nevezték. A színházi szakirodalom hallgatólagosan Blaha Lujzának „előnévként" a Nemzet csalogánya nevet, míg Hollósy Kornéliának a Magyar csalogány jelzőt adományozta.

Hollósy Kornélia ősei szamosújvári örmények voltak. Eredeti nevük Korbuly volt, Hollósy Kornélia édesapja Korbuly Bogdán, ki 1832-ben gertenyesi előnévvel, nemességet kapott I. Ferenctől. A család ekkor a nevét Hollósyra változtatta. Kornélia Julianna Klára a család 11 gyemeke közül a legfiatalabb volt. Édesapja Temesvárott beíratta az apácák zárdaiskolájába, ahol a kiváló bécsi tenorista, Zimmermann tanította a növendékeket.

Lonovics-Hollósy Kornélia (1827–1890), korának kiemelkedő operaénekesnője

Lonovics-Hollósy Kornélia (1827–1890), korának kiemelkedő operaénekesnője

 Az énekmester felfigyelt a Hollósy lány tehetségére, s a család figyelmébe ajánlotta, hogy adják művészpályára. Hollósy Bogdán hallani sem akart arról, hogy a gazdag és nemes família sarja színésznő legyen, ám Kornélia elszántsága és szorgalma engedékenységre bírta a szigorú apát. Tanulmányútra ment, előbb Bécsbe - ahol Matteo Salvi, a leendő udvari operaigazgató képezte a hangját - , majd Milánóban lett két évig tanítványa a híres mesternek, Lambertinek. Pályafutása első fellépése Korfu szigetén volt, ahol Verdi Ernani operája Elvirájaként debütált. Torinóba, majd Bukarestbe szerződtették, ahol olyan nagy sikere volt, hogy a búcsújátékán, 1846 tavaszán a lelkes rajongók több méltató verset is írtak róla. Magyar színpadon először 1846. június 4-én lépett fel Temesvárott. A Nemzeti Színház tagja 1846-49-ben és 1854-1862 között, ahol a Lindában (Donizetti) aratott első sikere után operák sorát - Donizetti, Rossini, Bellini, Verdi, Meyerbeer - vitte diadalra, de jelentős szerepet vállalt a magyar szerzők műveinek bemutatásában is. Ő volt többek között az első Szép Ilon (Mosonyi Mihály) és az első Melinda (Erkel Ferenc: Bánk bán). A Nemzetiben „...működése szakadatlan láncolatát képezte a legfényesebb diadaloknak" - írta róla a Pallas nagylexikon 1895-ben.

Méltató vers Hollósy Kornéliához, pályájától való búcsúzás alkalmából

Méltató vers Hollósy Kornéliához, pályájától való búcsúzás alkalmából (1862. július 29-én)

A művésznő harmincadik születésnapja alkalmából, Sárosy Gyula, az „Aranytrombita" híres szerzője vetette fel az ötletet, hogy egy emlékalbumot jelentessenek meg, amelybe emléksorokat a közélet nagyjai írjanak. Az album összeállításával és szerkesztésével Dobsa Lajos színműírót és Vadnai Károly újságírót bízták meg. Az ötletből, egy gyönyörű zöld bársonyba kötött kiadvány született, melyben képviselteti magát „köszöntőversíróként" a kor, csaknem valamennyi jelentős művésze.

Hollósy Kornélia 1852. április 21-én kötött házasságot Lonovics Józseffel (1824-1902) az aradi minoriták templomában. Lonovics József a híres névrokon unokaöccse, aki kalocsai érsek, egyházi diplomata, egyháztörténész, s egyben államférfi is volt, kezdetben segítette a fiatal Józsefet, s így nála állott alkalmazásban. A tudománykedvelő, művészetpártoló s egyben okszerűen gazdálkodó Lonovics József tevékenyen részt vállalt Csanád megye közéletében. 1879-ben választották meg Csanád megye főispánjává. Hivatali ideje alatt rendkívüli népszerűségnek örvendett, melyhez hozzájárult a sziporkázóan tehetséges felesége is.

A fénykép a Békés Megyei Levéltárban található

A Marczibányi- majd Lonovics kúria Dombegyházán. A távolban látható Lonovics Gyula és leánya Kornélia, gr. Csáky Armandné

1862. július 29-én volt Hollósy Kornélia búcsúfellépése Bánk Bán Melinda szerepében. „Hátralévő életemmel, másoknak tartozom, a férjemnek és a fiamnak" - köszönt el a színpadtól a művésznő. 1862 nyarán a Lonovics család Dombegyházi birtokára utazott, s itt is éltek, csaknem negyedszázadot. Dombegyház Csanád megyéhez tartozott korábban, majd 1950. március 16-án csatolták Békés megyéhez. A dombegyházi birtokot Lonovics József vásárolta Marczibányi családtól, amely eredetileg 600 hold termőföldből, egy egyszerűségében is gyönyörű kúriából, valamint az azt körülölelő parkból állt. A házaspárnak egyetlen fia született (aki megérte a felnőtt kort), Lonovics Gyula, akit a legkiválóbb iskolákban neveltettek. A XIX. század végén dúló influenzajárvány áldozata lett a kiváló szopránénekesnő, aki 63 éves korában hunyt el, s a dombegyházi családi sírboltba lett örök nyugalomra helyezve. Nagy részvét mellett temették el. Aradról és Makóról különvonatokat indítottak Battonyára, ahonnan ötven lovas kocsival szállították át a temetésre érkezőket.

Forrás: Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)