Ez már egy régi történet...
Csepregi Andrással beszélgettem, aki a Békés megyei. Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság Vezető szakpszichológusa, és akinek a jelenléte már a kezdetektől összefonódott a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központtal.
- Te már nagyon sok éve kapcsolódsz a Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központhoz, rendszeresen találkozunk is a munkánk során, hogyan alakult az itteni "pályafutásod"?
- Ez egy már régi történet. Még meg sem nyitotta az intézmény a kapuit, de én már alkalmazásban álltam itt. 1978-ban a dolgozók egy része már felvételt nyert a '79-es nyitásra. Köveket raktunk, festéket kapartunk, így kapcsolódtunk be a folyamatosan változó épület munkafolyamataiba. Úgy alakult az életem, hogy magyar-néprajz szakra felvételiztem, de nem vettek fel az egyetemre. A nővérem gyógypedagógus volt akkoriban, és ő motivált abban, hogy jelentkezzek az intézménybe. Segédápolói tanfolyamot végeztem el, így kapcsolódtam be az intézmény vérkeringésébe. Egy évet dolgoztam ebben a munkakörben a mozgáskorlátozott, halmozottan sérült fiúkkal.
- Mikor fogalmazódott meg benned az, hogy tovább képezd magad ezen a területen?
- Rövid időn belül eldöntöttem, hogy tovább szeretnék lépni, és elkezdtem tanulni a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán. A tanulás mellett dolgoztam, és már ekkor látszott, hogy az intézményt illetően a régi elképzelésekből egy modernebb, új arculat lesz kialakulóban. Adódott egy olyan lehetőség, hogy házon belül bővíthetjük a rehabilitációt és a fejlesztéseket. Ekkor alapoztuk meg a későbbi rehabilitáció nyomait, ami mára szintén átalakult, de remélem a régi impulzusok még érződnek. Nagyon szép 7 évem következett azzal, hogy elkezdtünk valami újat létrehozni, és kidolgozhattuk az értelem és a szocializáció diagnosztikai eljárásait.
- Volt segítséged ebben a nagyszabású munkafolyamatban?
- 1984-ben elindítottuk a korai gondozást szervezett formában, dr. Svékus András segítségével, aki mai napig kijár az intézménybe neurológusként. Megközelítőleg 30 családdal tartottuk rendszeresen a kapcsolatot. A német mintájú Bach-programot adaptáltuk. Nagy hiánypótló esemény volt a rehabilitációs óvoda megnyitása is, ahol egy kisebb létszámú gyermekcsoportot tudtunk fogadni, nappali ellátás keretében.
- A szakmabeliek számára a te személyed az autizmussal, és az autistákért tett figyelemre méltó kezdeményezésekkel forrt össze, és úgy gondolom, hogy ez már így is marad.
- Igen, ez nagyon a szívügyem. Úgy gondolom, hogy nagy szükség volt arra, hogy elinduljon az autizmus diagnosztika a '90-es évek elején. Ekkor szerveződött a magyar autizmus kutatás is többek között. Ebben az időben lett a szakértői bizottságban státuszom, korai gondozás címén, és itt folytattam ezt a munkát. Eközben az ELTE-en elvégeztem a pszichológia szakot, majd pedagógiai pszichológiából szakvizsgát tettem. 1997 óta vagyok a bizottság vezetője.
- Mi a véleményed a jótékonysági gálaműsorunkról?
- Ha lehet támogatni az ilyen rendezvényeket, én mindig örömmel jövök, mert ez nem csak szakmai indíttatás számomra, hanem a hobbimnak is élhetek ezáltal, ami a régi néprajzos vonalhoz húz vissza, és ez a zene. A zene kitölti a szabadidőm egy részét, örülök, hogy most jó ügyet is szolgálok vele.
- Mit gondolsz, mekkora sikere lesz ennek az estnek, 2011. november 16-án?
- Egy ilyen jótékonysági rendezvénynél az a legfontosabb, hogy olyan ember álljon mellé, akinek adnak a szavára, a köztudatba már belopta magát. Ez mindenképp szükséges, hiszen ennyire nagyszabású kezdeményezés ezen a területen még nem volt.
- Pszichológusként te tudsz a legjobban válaszolni arra, hogy a sérült fiatalok mennyire készek egy ilyen jelentős eseményre?
- Készek rá, ha jó irányt mutatunk nekik, nagyon befogadóak, ha segítjük őket abban, hogy jól tudjanak hozzáállni. Pontosan tudniuk kell, hogy mit jelent ez a műsor a családjuknak, vagy azoknak, akiknek ők fontosak.
- Bízom benne, hogy továbbra is segíteni fogod a munkánkat, és azokat a törekvéseinket, amely a társadalmat és a sérült embereket szeretné összekovácsolni.
- Természetesen a jövőben is számíthattok rám, és minden jel arra mutat, hogy ez egy nagyon jó este lesz, és már is sokat tettünk a fenti cél érdekében.
Csepregi András, aki évtizedek óta szívén viseli a sérült emberek sorsának alakulását
Forrás: Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ
Szociális intézményegysége
Deim Krisztina
Szóljon hozzá a fórumon!: Ez már egy régi történet...
