"A két hónapos periódust lezáró kontroll vizsgálatra már úgy érkeztünk, hogy kisfiam sokkal jobban tartja magát, fel tud ülni, jó tempóban mászik, és ez a fő közlekedési formája, bútor, rács, de akár sima fal mellett is feláll, és oldalazva körbesétál, nagyon sokat guggol. A nagymozgás mellett más területeken is jelentős fejlődés mutatkozott.
A csipeszelő fogásban nagyon ügyes lett, tárgyakat összeszed, tárgyállandósága megfelelő, Montessori toronyról leszedi a hengereket, és néha megpróbál egyet-egyet vissza is tenni. Különböző méretű poharakat egymásba tesz, ha sorban adjuk a kezébe, van türelme az egész tornyot összeszedni. Most már mindig integet köszönés gyanánt, tapsol, Marcsival hosszú ideig labdázik. Kommunikációja még színesebb lett, mindent kifejez, amit akar, jól megérteti magát. Egy évesen még mindig kétszer alszik, de a napirendünk már kezd kialakulni.
Az eredményeket látva boldogan kezdünk bele a második két hónapos kezelésbe. Különösen hálásak vagyunk Zné Zsuzsi néninek, aki Budapesten dolgozik, amiért a már számunkra is láthatóan fejlesztő és szórakoztató feladatsorok összeállítása mellett arra is odafigyelt, hogy a tornát könnyebben be tudjuk illeszteni a napjainkba, és Peti és én kettesben, végezhetővé alakította a gyakorlatokat.
Kérek minden szülőt, hogy akinek oxigénhiánnyal született gyermeke van, minél hamarabb kérjen segítséget szakembertől a gyermeke fejlődése érdekében.
Az én boldogságom a családom, erőt ad a szeretetük a mindennapokhoz. Szeretném Petikémet egészségesen látni és Marcsikával pedig többet foglalkozni.
Tudom, hogy az én Petikém behozza a lemaradást. Köszönet az országban dolgozó valamennyi gyógypedagógusnak, gyógytornásznak, ápolónő vagy gondozónőnek."

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Ferhat Ibrahimné "C"osztály koordinátora

Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából  XXVII.