"Ikreim története:

Melittának hívnak, két gyönyörű gyermek anyukája vagyok.
Végzős főiskolai hallgató voltam, amikor kiderült, hogy gyermeket várok. A második ultrahang vizsgálaton két babát látott az orvos. Furcsa érzés volt nekem, de boldog voltam nagyon. 5. hónapos terhességemtől veszélyeztetett terhes lettem.
A párom vigyázott rám, féltett, óvott mindentől. Sajnos a szülés a vártnál sokkal hamarabb beindult. Marcsi (1130g) és Peti (2200g) a 33. héten születtek meg. Petikém a viszonylag nagy születési súlya ellenére nagyon beteg volt, 35 napot töltött PIC osztályon, kétszer hat napot volt lélegeztető gépen. Miután hazajött a kórházból elvittük neurológiai kivizsgálásra, mert generalizált hipotóniát írtak le a zárójelentésben. A neurológus egy kontroll vizsgálat után azt mondta, hogy nincs szükség további nyomon követésre. Peti szépen gyarapodott, de úgy vettem észre, hogy nagymozgásai lassabban fejlődnek. 10 hónaposan elvittem egy másik neurológiára, ahol megerősítették, hogy fennáll még a hipotónia és javasolták a HRG torna elkezdését. Időközben a férjem Budapesten vállalt munkát, így családostól felköltöztünk a kis városunkból Békésről Budapestre. A kezelést ott kezdtük el. A nagynénim rengeteget segített nekünk. Vigyázott Marcsikára, amíg mi a kezelésen voltunk.
Mikor elmentünk a HRG állapotfelmérésére, kisfiam 10 és fél hónapos volt. Nem nagyon tartotta magát, ha az ölünkbe fogtuk, nem karolta át a nyakunkat sem. Önállóan ült, kúszott, de nem tudott még egyedül felülni és mikor megpróbált mászni, a fejét leejtette, és úgy túrta a földet. Jellemzően forgással közlekedett. A felállással meg sem próbálkozott még. A csipeszelő fogásban nagyon gyakorlatlan volt, és nem próbálta a kisebb tárgyakat egy nagyobb edénybe szedni. Kommunikációja fejlettebb volt, mint a mozgása. Az énekeket hanglejtést utánozva követte, testvérével együtt játszottak, nevettették egymást, valamint a féltékenység is korábban megjelent, mint ahogyan szokásos. Naponta kétszer aludt, de nem volt kialakult napirendünk.
A vizsgálaton kapott tréning gyakorlatai rögtön tetszettek Petinek és nekem is, de már akkor láttam, hogy a heti 3-5 alkalommal való tornázás nehezen kivitelezhető. Nehéz volt összeegyeztetni, hogy Peti jó állapotban legyen a feladatokhoz, Marcsinak jó kedve legyen, vagy aludjon, hogy ne zavarja, hogy nem vele foglalkozunk, és mindehhez legyen velünk még egy segédkező felnőtt is. Bár voltak feladatok, amik nehezen mentek, a második hónapra tudtunk az apró részletekre is figyelni, melyeket a kontroll előtt nem vettem figyelembe (pl.: hintáztatás közben ne legyen ökölben a keze, bukfencezésnél megérkezéskor nyitva legyen a tenyere, stb.). Már az első hónapban látványos fejlődés mutatkozott, ami túllendített (főleg engem) a nehézségeken. Igyekeztünk minden eszközt, körülményt megteremteni és végül egy rendszeres, jó játék lett a gyakorlatozásból."

Folytatjuk!

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége

Ferhat Ibrahimné "C"osztály koordinátora

Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából  XXVI.