2010. aug. 8., vasárnap, 08.11.37
A Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ mentálhigiénés csoport munkatársaként folytatom a beszélgetést Galisz Jánossal, aki Intézetünk lakója kiskamasz kora óta. Az édesanyja szőtte eddig története fonalát, és most Jani folytatja, úgy ahogy ő emlékszik ezekre a vele történt eseményekre.
Milyen volt a gyerekkorod, hogyan maradt meg benned ez az időszak?
Úgy emlékszem jó volt, apa is szeretett engem. Volt, hogy egy játék rendőrautót vett nekem, amit én szétvágtam, hogy lássam milyen. A számba vettem az ollót, mert a kezemmel nem tudtam. Az orromat is jól használom, így szoktam kapcsolgatni a távirányítókat.
Emlékszel-e a pesti évekre?
Valamennyit elősegítették az egészségemet, arra is emlékszem, nagyon szigorúak voltak velem.
Mesélj nekünk a mindennapjaidról!
Amikor idekerültem a Gyerekotthonba, a régi "B" osztály még elől volt. Tizenketten voltunk egy szobában, és azonnal lettek barátaim. Először Holecska Norbi, Szarka Bandi, Steigi Laci és Sárkány Feri, aki már elkerült Elekre. Itt bent szeretek zenét hallgatni, tornázni, szeretem, ha kivisznek a városba és csak úgy sétálunk, nézegetünk. Az is jó volt, amikor a Media Markt-ban dvd-ket néztünk, nagyon szeretek filmezni, főleg akció és horrorfilmeket. A benti barátaim közül legjobban a szobatársamat, Holecska Norbit szeretem. Mások nem értik, amit ő mond, de én igen. Steigi Laci „lakóotthonos", de sokat jön hozzám és segít, amit nem tudok megcsinálni. A foglalkoztatók közül, akiket nagyon szeretek: Te, Ibolya, Julcsi és Erna. Ez a négy. Meg Jani bácsit, az ápolót.

Jani és régi jó barátja

Jani csoportos torna közben
Most már nyílt titok, hogy átkerülsz a Békési Szociális Otthonba, mit szólsz ehhez?
Várom, de azért a régit is sajnálom. Anyukámmal megnéztük, tetszett a nagy társalgó meg a nagyképernyős tv és a konyha.
Az édesanya megszólal: Én igyekszem majd a közelébe költözni, mert csak így lennék teljesen nyugodt.

Sérült fiatalok is részt vehettek a gyulai futóversenyen
Jani rögtön ezt válaszolja: Te csak ne aggódj értem! Úgy hallottam egy harminchárom éves lány is most került oda, remélem összejövünk...- mondja és jóízűen nevet.
Sok sikert mindehhez Janika, mert bár egy komoly férfit Jánosként illik szólítani, de nekem az elmúlt együtt töltött tizenegy évben Janika voltál, és ez már így is marad!
Forrás: Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ
Szociális intézményegysége
Deim Krisztina
Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából XXIX.