"Értesültem a Villányi utcai Mozgásterápiás Intézetről Budapesten, ott laktunk egy hétig az unokanővéremnél, onnan jártunk be a foglalkozásokra, majd útmutatást adtak itthonra, hogy tornáztassam stb. Két éves elmúlt mire önállóan megtanult járni, beszéde is fejlődött, szeretett   bölcsődébe járni. Úgy mondták róla: "Csendes, szemlélődő, figyeli a többieket." A harmadik életév betöltése után a bölcsőde nem tudta vállalni tovább a gyermekemet, az óvoda pedig nem vette át, védőnői tanácsra kértem a békéscsabai Egészségügyi Gyermekotthonba való elhelyezését. Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy megváljak gyermekemtől, de rábírtam magam, hogy az intézeti elhelyezéskor nem lehet bennem bűntudat. Nem az én kényelmem miatt teszem, hanem ezt a megoldást úgy kell tekintenem, hogy a gyermekem érdekét szolgálja. Beláttam, hogy a közösségben, szakszerű ápolás, gondozás, foglalkozás mellett gyermekem sokkal többet tanulhat, fejlődhet, válhat önállóbbá. A Gyermekotthonban megszokta kislányom, szépen fejlődött, szobatiszta lett.

Farsang a Kisegítő Iskolában

Amikor a hat évet betöltötte Áthelyező Bizottság elé kellett vinnem, ahol úgy látták kislányom fejleszthető és áthelyezték Tarhosra, a Kisegítő Iskolába. Akkor nagyon kétségbe estem, mert éreztem, hogy nem fogja bírni gyermekem, úgy mondták: "Miért akarom visszafogni gyermeket, ha ők úgy látják!" Végül három évig „kínozva" lett az én kislányom, mire belátták, hogy állapota milyen sokat romlott, a szobatiszta kislányom újra bepisilt és felmentették a tankötelezettség alól. A szakvélemény leírta, hogy a "foglalkoztató iskolai képzést három éven át megkísérelték, fejlődése azonban nem indult meg".

Beláthatja mindenki, hogy ezért kell kiáltani, mert a gyermeknek, szülőknek, hozzátartozóknak, de az egész társadalomnak közös érdeke, hogy minden sérült ember a testi-szellemi fejlődés és önállóság, minél magasabb fokára fejlődjék. "A sérült emberek sorsa az ép emberek hozzáállásától függ." Gyermekem állapotrosszabbodása is elkerülhető lett volna, ha mint anyára hallgatnak. Gyermekemet három év után helyezték vissza a Gyermekotthonba, ahol jelenleg is él. A Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központban valóban "otthont" biztosítanak gyermekeinknek, ahol a szakszerű ápolást, fejlesztést a szakmai munka magas fokán látják el. Gyermekem nagyon sokat fejlődött, jól érzi magát, sokat mesél a sétákról, kirándulásokról, munka-rehabilitációs foglalkozásra jár. Boldogan mondja, hogy "megyek dolgozni Sanyi bácsihoz". Kéthetente hozom haza, mikor érte megyek, megkérdezem, hogy Mi újság? - erre ő azt mondja "Jó újság Anyu". Mikor visszaindulunk, azt mondja "Várnak a gondozó nénik és a csipetcsapat".

Kiválasztottnak érzem magam, a Jóisten azért adta őt nekem, mert alkalmasnak látott, hogy helyt álljak és tegyem meg, ami emberileg lehetséges, hogy gyermekem is boldog emberként, végtelen szeretetben éljen. Általa annyi önzetlen szeretetben van részem, amiben nem sok ember részesül. Ha azt kérdezik tőle mije vagy anyának? Ő boldogan mondja: szeme fénye.

Anya szeme fénye.

Forrás: Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi Központ
Szociális Intézményegysége
Ápoló-gondozó részleg "D" osztály

Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából XXI.