Ágika, anya szemefénye

"Mikor megadatott az öröm, hogy gyermekem lesz, boldogan készültem az anyaságra. Sajnos nem örülhettem felhőtlenül sokáig, ugyanis vérezgetni kezdtem, az orvos Gestanon szedését javasolta és veszélyeztetett terhes lettem, nem dolgozhattam. Mindent megtettem, hogy ne legyen semmi probléma, szerencsére édesanyámékkal együtt laktunk, aki nagyon sokat segített. De sajnos közben édesapám súlyos beteg lett, veserákot diagnosztizáltak nála és kislányom születése előtt egy héttel meghalt. A szülés a gyomai Szülőotthonban hál istennek zavartalanul lezajlott, gyönyörű kislányom született.

Ágika szépen fejlődött

Gyermekem szépen fejlődött, míg öt hónapos korában a harmadik DI-PER-TE oltást megkapta, ekkor nagyon belázasodott és az addig gyönyörűen fejlődő kislányom visszaesett a fejlődésben, ekkor már bölcsődés volt. Négy hónapos korában visszamentem dolgozni, ugyanis munkámat addig helyettesítéssel látták el. Mikor észleltem a problémát kislányom fejlődésében, jeleztem a gyermekorvos felé, akinek a szeme előtt volt, ugyanis ő volt a bölcsőde orvosa is, de ő mindig azt mondta: Nem kell olyan sötéten látni a helyzetet! Nem kell ennyire aggódni!

Ágika a védőoltás után

Magam próbáltam keresni a lehetőségeket. Újságban olvastam, hogy az újszülött, illetve a csecsemőkorban felismert idegrendszeri károsodások, következményeinek gyógyításával, kezelésével foglalkoznak a Szabadsághegyi Gyermekintézet Fejlődésneurológiai Osztályán, ahová levelet írtam. Vissza is válaszolt a Főorvos Úr, hogy egy éves koron túl nem tudnak vállalni bennünket, kislányom ekkor már 14 hónapos volt. Hiába jeleztem én a gyermekorvos felé időben a problémát, az idő tétlenül múlt és gyermekem elesett a korai gyógypedagógiai segítségtől, olyan lehetőségektől, mely később már nem pótolható. Így múlt két-három-négy év, pontosan az alapvető értelmi, érzelmi, akarati képességek, a testi és lelki adottságok összehangolt fejlesztésének időszaka, három éves kor előtt legképlékenyebb az agy.

Közben egyedül maradtam, a férjem egyedül hagyott bennünket kislányom nyolc hónapos korában. Sokat foglalkoztam gyermekemmel, játszottam, tornáztattam, énekeltem, verseltem neki. Nagyon aggasztott gyermekem állapota, láttam mennyire lemaradt kortársaihoz képest, soká állt fel, már járni kellett volna, én kocsiban toltam és mondták "Még nem jár?, Miért kell annyira félteni?" Féltettem, ugyanis ő, ha esett, nem lepottyant a fenekére, hanem hanyatt esett és én persze ott voltam mögötte, hogy elkapjam."     

Folytatjuk!

Forrás: Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi Központ
Szociális Intézményegysége
Ápoló-gondozó részleg "D" osztály

Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából XX.