"Említettem, hogy   férjemmel  a házasságban is megromlott a kapcsolatunk, mindezek egyre halmozódtak bennem, így  teljesen kikészültem. Ekkor Máté hat évesen Gyulára a Pszichiátriai Osztályra került,  és onnan sikerült bejutni a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ Ápoló-gondozó részlegére. Mire idáig jutottunk az én egészségem is teljesen ráment, sajnos le  is százalékoltak.
Máté eleinte nehezen illeszkedett be a csoportjába, ezért újabb keserves időszakot éltem át. Az idő lassan  kiforrta magát most már egyre szebb  eredményeket ér el. Januárban már az autista iskola növendéke lehetett. Lassan  megnyugodtunk volna, mikor egy még nagyobb csapás érte a családunkat. Nándika,  Máté ikertestvére megbetegedett. Súlyos gyógyíthatatlan lymphomát állapítottak meg nála. Négy hónapig küzdöttünk a rákkal, Máté ekkor már két éve intézetben élt. Életem legnagyobb fájdalma  ért azzal, amikor szeptemberben "örökre elment" tőlünk. Ezt a fájdalmat csak a másik két gyermek iránti szeretet és aggódás tudta valamennyire  csillapítani.

Máté az Ápoló-gondozó részlegen él

Közben elváltam, a nagy lányommal egy jó párkapcsolatban élek. A hétvégeken Mátéval próbálom tovább élni ezt a nehéz és tragikus életet. Úgy érzem, gyermekeim felnevelése adja az erőt nekem. A betegségemmel együtt elvesztettem a munkahelyemet.  Óvónő voltam, közben  gyógytestnevelő  végzettséget is szereztem.  Hiányoznak a munkatársaim, mivel szinte az egész életem egy zárt közösségben élhettem le.
Ez gyakran előfordul,  ha egy családban sérült gyereket nevelnek. Sok törődést igényelnek és odafigyelést, ez a társadalomból sok esetben kirekesztettséget okoz. Talán kevés vigasz, de ma már  az emberekben van némi empatikus érzés, egyre jobban egyenrangú partnerként kezelik a mássággal élőket, kezdik megszokni a médiában egyre többet szereplő sérült embereket.
Örülök, hogy a mi történetünket is közreadhatom,  ez által mintha könnyebb lenne a lelkem. Nándika halálát  feldolgozni soha nem tudom, de egy ilyen kis megemlékezés róla könnyít a bánatomon. Azon vagyok, hogy hasznosan tudjam lekötni magam, próbálok munkába állni. Gondolom, ha lesz állásom, akkor minden nehézség ellenére  már mindent el tudunk viselni." 

"Egy  hozzátartozó élete drágább a pénznél".
Csehov

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Dér Márta

Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából XVII.