Szerették volna a szülei, ha normál iskolába jár Anikó, de csak magántanulónak vették volna föl. Azt nem tartották elfogadhatónak, ha soha nem jár közösségbe a gyermek, ezért úgy döntöttek, hogy a speciális iskolába íratják. Hat évesen kezdett iskolába járni, ahol kedvesek és toleránsak voltak vele. Volt egy önmaga által kialakított  napirendje, amihez görcsösen ragaszkodott. Ha a program nem úgy volt megszervezve, ahogy szerette volna, akkor kitört a "hiszti". Például ha az ebéd nem délben volt tálalva, vagy ha nem indultak el időben valahová. Ezt az iskolában elnézték neki. Diáktársai megverték és kicsúfolták, de egy idősebb lány felkarolta és megvédte őt.  Azóta is nagyon jó barátok maradtak. Tanítás után Anikó szakkörökre járt, ahol különféle ajándéktárgyakat készíthetett. Ezen kívül voltak vetélkedők és más rendezvények. Farsangot szerveztek minden év februárjában. Jelmezekbe öltöztek és mulattatták egymást a gyerekek. Azon az egy diákon kívül nem sikerült szorosabb barátságot kötnie senkivel. Volt egy-egy rövidebb barátság a diáktársaival, de ez csak érdekből történt.

9. osztályba vidékre került iskolába, ahol többnyire rossz élményei voltak. A 10. osztályt a kisújszállási Illéssy Sándor Szakközép és Szakiskolában folytatta, itt jobb légkör fogadta. Eleinte minden rendben volt, később voltak diáktársak, akik  nem jó dolgokra vették rá. A vetélkedőket ebben az iskolában jól szervezték, a sportvetélkedők kivételével mindegyikbe benevezett. Sokban sikerélménye is volt. Nagyon szerette  a kirándulásokat, a nyaralásokat. Ebben az iskolában szerette a tanárait, akik őt is szerették.

Anikó elmeséli történetét

Ez után az iskola után vidékre  járt tanulni, ahová szintén szeretett járni, mert jó volt a diáktársaság  a tanárok is kedvesen fogadták. Itt már barátságok is szövődtek. Sajnos egy év után ez az iskola pénzhiány miatt megszűnt. Ahhoz, hogy a tanulmányait be tudja fejezni,  egy másik vidéki iskolába kellett járnia, ahol az egy év borzalmas hosszúnak számított.

Azóta  a munkalehetőségeket keresi, eddig még sikertelenül. De nem csüggedt el, önkéntes segítő munkát vállalt, ahol szintén jól érzi magát, mert odafigyelnek rá.

Anikó tudja, hogy  hiányosságai közé tartozik, hogy nem mindig érti meg az adott témát, ezért teljesen másról  kezd el beszélni. Sokszor megesik, hogy nem ismer fel ismerősöket, vagy pedig egy teljesen idegent tart régi ismerősnek.

Ez az autista lány azzal az utószóval búcsúzott, hogy a sok bánat és rossz érzés mellett legalább ennyi jó dolog történjen a többi autistával is.

Anikó története után érdekelni  kezdett az a kérdés, hogy egy végzős autista fiatalnak milyen lehetősége van Magyarországon  integrált munkaviszony keretén belül dolgozni. Így bukkantam egy internetes oldalon Farkas Edit gyógypedagógus írására aki a Magyar Autista Szövetség online oldalán a Salva Vita Alapítvány tevékenységét és módszerét mutatta be olvasóinak. Ügyfeleik elsősorban értelmileg sérült fiatalokból állnak.  Szolgáltatásuk az egyén képességeinek, lehetőségeinek, körülményeinek felmérésével kezdődik, majd az adatok elemzése után egyéni tervet, stratégiát dolgoznak ki az ügyfél bevonásával. A stratégia szerves része a nyílt munkaerőpiacon való munkavállalásra való felkészítés. A megtalált munkahelyen az alapítvány munkatársai részt vesznek a munkafolyamat betanításában, a támogató környezet kialakításában, a beilleszkedés segítésében.

A Támogatott Foglalkoztatás modell adaptálásával reális lehetőség nyílna az autizmussal élő fiataloknak is a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésre és a munkahely megtartására. 

A foglalkoztatási rehabilitáció kezdeti lépése lehetne a speciális és készségfejlesztő speciális szakiskolák bekapcsolása az autista fiatalok szakképzésébe. Amihez kiválóan adaptálható lenne a Munkahelyi Gyakorlat program, ha a tizenkilenc, programot befogadó intézmény között gazdára találna a feladat. A program az előzőekben említett szakiskolák értelmileg sérült, de  jól szocializált, megfelelő munkakészséggel rendelkező tanulóit készíti fel a munkavállalásra, a felnőtt életre. A gyakorlat során a tanulók az iskolai foglalkozások mellett, az oktatásba beépítve, heti egy alkalommal különböző integrált munkahelyekre járnak dolgozni. A kétfős munkacsoportokat egy-egy segítő kíséri. Minden munkahelyen két-két hónapot dolgoznak, majd munkahelyet váltanak, így az iskolai oktatás végére nyolc munkahelyet, nyolcféle munkatípust ismernek meg településük különböző pontjain.

Amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz akkor  papírra vetettem, hogy mit várok a jövőt illetően. Elsőnek a munkahelyi megbecsülést tartottam legfontosabbnak. 10 év távlatában ez már valóra vált. Második kérésem arról szólt, milyen jó lenne látni a mi sérült fiataljainkat  is a nyugati mintát követve integrált munkahelyeken dolgozni, de ez még gyermekcipőben jár. Optimista ember lévén bízom a jövőben!

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Dér Márta

Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából XIX.