"Ő sokkal több, mint akinek látszik..."
"20 évvel ezelőtt kezdődött a mi történetünk, ami így visszatekintve rengeteg időnek tűnik. Büszke vagyok arra, amit elértem-elértünk. Minden perc megérte, a könnyek is, a fájdalom is. Ehhez azonban sokat kellett tennem önmagamért, sokat kellett munkálkodnom a személyiségemen. Ezt az élettapasztalatot örömmel átadom mindenkinek.
Mindössze 22 éves voltam, fiatal házas, édesanyáméknál éltünk. Sok minden hiányzott az életünkből, éppen nem terveztünk babát a párommal.  Mégis állapotos lettem. Nem tudtam erről, csak a kanyarós megbetegedésem során derült ki. Ekkor már a harmadik hónapban jártam, az orvosok azt mondták, nincs kockázat, megtarthatom. Ekkor a gondolataim, érzéseim 180 fokos fordulatot vettek, innentől kezdve akartam a babát, és a férjem is nagyon boldog volt. Harmonikusan teltek a hónapok, egészségesen éltem, terhes tornára jártam. A problémamentes időszak ellenére a szülés nem akart megindulni, ezért császármetszést javasoltak, ami a magzat farfekvése miatt is jó döntésnek bizonyult. Anita lányom 3600 grammal, 51 centiméterrel született - egészségesen. Este légzési problémák, magas láz jelentkezett, ami sajnos oxigénhiányos állapottal végződött. Ennek ellenére az orvosoktól úgy kaptuk meg, hogy egészséges, a zárójelentésben lévő latin szavakat nem értettem. Senki nem mondta el jelentésüket, nem tudtam, hogy mire figyeljek, nem láttak el hasznos információkkal.

Anita másfél évesen az édesanyjával.

A rendszeres tanácsadás során kezdett körvonalazódni, hogy bár a súlya gyarapszik, mozgása és figyelme nem olyan, mint kortársaié. Rendkívül aluszékony volt. 8 hónapos volt, amikor beutalót kaptunk a gyermekneurológiára. Itt a koponyavizsgálat során megállapították, hogy az egyik agykamrában folyadék gyülemlett fel, gócos elváltozás nélkül. Rehabilitációs tornát javasoltak, amit otthon naponta többször végeztem. Lepedőn forgattam - ezzel is stimulálva vesztibuláris rendszerét. Erősítettem az izomzatát, próbáltam a figyelmét felkelteni, szemkontaktust tartani.
Telt az idő, 2,5 éves volt, amikor kimondtam, hogy ez bizony kevés. Épp ekkor jelent meg Rákóczi Ibolya gyógytornászról egy cikk, aki a Dévényi-módszert alkalmazta. Az ok nem ott van, ahol a tünet, ez az egyik mottója ennek a fejlesztésnek. Nagyon jó eredményei voltak, ezért magánúton felkerestem. Anita 2,5 évesen csak kúszni tudott, így kerültünk hozzá. Nagyon örültem az Ibolyával való kapcsolatfelvételnek, hiszen nem volt internet, segítő kezek. Magamra voltam utalva otthon egy sérült gyerekkel.

Anita a strandon.

Minden nap felálltam, és végeztem, amit kellett. Hogyan is sikerült? Az első 1,5 év önsajnálattal és válaszkereséssel telt. Miért pont én? Ezen időszakban elkezdtem reiki-tanfolyamra járni, rendszeresen meditálni. Sokszor vittem magammal Anitát, és egyre jobban elfogadtam a helyzetet, megértettem és megszerettem őt. Mindkét fokozatát elvégeztem a reikinek, feszültségoldó légzésterápiát is tanultam többek között. Hiszek abban, hogy minden okkal történik, szeretem is tudni ezeket az okokat. Jelen helyzetemben azonban nem volt válaszom, szellemi gyógyítással is foglalkozó szakemberhez fordultam.
Ő arra világított rá, hogy előző életemben én voltam mozgássérült, Anita pedig az édesanyám, aki ápolt. Ez teljességében egy igen hosszú történetet tenne ki, így csak a lényeget emelném ki. Szerepet cseréltünk, mert neki most kellett megtapasztalnia az én akkori életemet. Hirtelen megértettem a hatalmas szabadságvágyamat, hogy miért is szeretek kimozdulni, összejövetelekre járni. Hiszen én is tehetetlen voltam... Erre természetesen nincs kézzelfogható bizonyíték, de arra sem, hogy ez nem így volt.
Agykontroll tanfolyamot végeztem már 1994-ben. Ez egy négynapos személyiség-tréning, mely sokat segített tudatosabban, boldogan élni. Ehhez meg kell említenem, hogy kiváló hátterem volt, és van a mai napig. Édesanyámra mindig számíthattam, a kezdetektől fogva elfogadta Anitát és segített az utamon. A férjemmel 22 éves házasok vagyunk, mindig mellettem állt az évek során. Állami gondozottként nevelkedett, és már kiskorában megfogadta, hogy ő soha nem válna meg a gyermekétől. Képzeljenek el egy kétlábbal a Földön járó, mindenhez értő mesterembert! Soha nem mondta, hogy ne járjak a számomra fontos, ezotériát is érintő elfoglaltságokra. Családunk hagyományos modellt követ, ő a családfenntartó, én pedig az otthon melegét biztosítom mindannyiunknak. Szeretem továbbadni a fényt ami bennem ragyog és nem csak a családomnak, hanem mindenkinek, aki elfogadja tőlem."

Folytatjuk!

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Deim Krisztina

Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából XII.