Egy segítő számára ez nehéz feladat, főleg úgy, hogy az illető anya is. Mint olvashatják a tények magukért beszéltek, bebizonyosodott kolléganőm szakmai tudása. Munkáját siker koronázta.

Íme, a történet:
"Barátunk felesége a szülés után három héttel meghalt. A fiatal anya halála mindenkit nagyon megrázott. Én a temetés után  találkoztam  a családdal. Nem tudtam mit mondjak így a beszélgetés nehézkesen indult. Gyuszi elmondása szerint a szülés simán ment, gyorsan, könnyen világra jött a gyermekük. Sanyikának pár napot a gyermekosztályon kellett töltenie, mert besárgult. A család alig  várta, hogy otthon lehessenek. Együtt gyönyörködtek a kis csemetében, nagyon boldogok voltak.
Egy napon az asszony rosszul lett, a kórházba szállítás után   már nem tudtak rajta segíteni. Gyuszi az anyósát vádolta, mert felesége panaszkodott neki, hogy nem érzi jól magát, de a mama válasza az volt: Nem kell mindjárt orvoshoz szaladgálni!
Mind a mai napig bánja, hogy anyósára hallgattak, ha időben orvoshoz fordultak volna talán megmenthette volna kedvese életét. Gyuszi a szüleihez költözött a kis Sanyikával, anyja mindent megtesz a gyermeke és unokája kedvéért. Szeretetével és odaadással próbálja az édesanya hiányát pótolni.
A kisfiú fél éves volt, amikor elmentünk hozzájuk. Sanyika még aludt, így nyugodtan  tudtunk beszélgetni. Amikor felébredt odahozták hozzám és ölembe vettem. Félve fogtam meg, mert az egész baba tónustalan volt. Rögtön feltűnt a gyermek feje, amelyet első látásra feltűnően hosszúkásnak és laposnak láttam. Próbáltam játszani vele, de nem nyúlt a játékért. Amit a kezébe adtam erősen szorította, de nem engedte el. Nagy könnyező szemekkel  nézett rám, de nem sírt.
Érdeklődtem, mennyire szeret hason lenni? Mint kiderült olyankor mindig sír, ezért csak néha fektetik így. Szeret háton feküdni, mert mindent lát maga körül. Nyugodt kisfiú annak ellenére, hogy keveset alszik. Hiába a sok finom étel, alig eszik válaszolt a mama.
Saját lányomra gondoltam, aki félévesen háromszor akkora volt, mint Sanyika. Egy pillanatra sem lehetett magára hagyni, mert   minden elérhető tárgyat magára húzott.
Azon tűnődtem, hogy  talán elmosódtak az emlékeim? Nagyon elevenen élt bennem, amikor a lányomat hazahoztuk a kórházból. Jól emlékeztem az első fél évre is, komoly aggodalmak kezdtek feltámadni bennem.  Feltevésemet szóba sem mertem hozni, mert  láttam, hogy  Gyusziéknak fel sem tűnt Sanyika mássága.
Kétségekkel mentem haza.  Másnap beszéltem  intézeti gyermekorvosunkkal ő javasolta, hogy feltétlenül szakemberhez kell vinni a kisgyermeket. Munkám során  már sok sérült gyermeket láttam és megriadtam a gondolattól, hogy esetleg mi várhat rájuk.
Szerettem volna segíteni rajtuk, de előbb könyveket vettem elő és  leányom videó felvételeit, hogy lássam, mire képes egy 6 hónapos baba."

Folytatjuk!

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Dér Márta
Sevella Ilona "C"osztály

Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából VIII.