"Közben, ahogy nőtt Viktor, egyre mozgékonyabb lett, egyre nehezebben birkóztam meg a napi feladataimmal. Rengeteget kellett emelgetni, és nekem nemcsak a hátam és a derekam fájt, hanem a csuklóim is állandóan gyulladásban voltak.
Ráadásul Anyósomra és a férjemre nagyon keveset számíthattam, nekik minden más fontosabb volt, előbbre való, mint a kisgyerek. Talán, amikor elmondtuk neki a betegségét, akkor döntött úgy anyósom, hogy távol tartja magát a számára kellemetlen dolgoktól. Közben kezdte a fiának javasolgatni - Jobb lenne, ha elválnátok, mert akkor mind a ketten új életet kezdhetnétek. -  Aztán egyszer nekem is megemlítette, amikor négyszemközt voltunk. Számomra nagyon megalázó és kellemetlen volt. Az mondta - Szeretlek és sajnállak, de a fiamat még jobban, így jobb lenne, ha elválnátok. A kisgyereken meg sajnos nem tudunk segíteni, be kell adni egy jó intézetbe, és majd időnként meglátogatjuk.
Számomra ez a fajta hozzáállás, gondolkodásmód érthetetlen és elfogadhatatlan. Nem tudnám megmondani, mikor találkozott utoljára az egész család. Lassan minden problémámmal magamra maradtam. A férjemmel sokat veszekedtünk, és nemhogy segített volna orvosolni a bajunkat, még tetézte azzal, hogy délutánra, amikor a kisgyerek felébredt, lakatost hívott, aki hegesztett, vasat vágott, tehát olyan dolgokat csinált vagy csináltatott, ami miatt el kellett mennünk nap, mint nap sétálni, mert ő félt ezektől a zajoktól.
1996 márciusáig bírtam elviselni ezt a megaláztatást. Elhatározásomat nagyban segítették az egyik mozgássérült intézet dolgozói, hiszen Viktornak egy olyan intézetet javasoltak ahol mozgása mellett mentális sérülését is fejleszteni tudják. Ekkor éreztem úgy, hogy nem bírom tovább. Úgy döntöttem, elválok. Bár a férjem azt mondta - Nem kell elválni, maradhatsz, elég ha Viktort intézetbe adod.
1996 októberében lett Viktor a Békéscsabai Egészségügyi Gyermekotthon lakója. Nagy szeretettel fogadták, és a szobája is barátságos és gyermek centrikus volt. Láttam, hogy itt tényleg a gyerekek érdekeit tartják szem előtt, és mindent elkövetnek, hogy minél tartalmasabban, minél természetesebb módon élhessék életüket.
Az is fontos hangsúly kapott, hogy tudott önállóan enni. (Jól esett, hogy elismerték az erőfeszítéseimet, és éreztem azt, hogy partnernek tekintenek gyermekem nevelésével kapcsolatban.) Sokszor megmutattam a gondozónőknek, hogyan tanítsák, hogyan segítsék Viktor járását. Mindezek mellett azt kellett tapasztalnom, hogy visszafejlődött a járása az előző állapotához képest, valószínű, hogy az állapotából adódott. Úgy érzem, jót tettem azzal, hogy ebbe az intézménybe helyeztem el a gyermekem.
Komplex fejlesztésben részesül, ami magába foglalja a konduktív pedagógiát, segítő kommunikációs és a Bobath-módszer szerinti fejlesztést, és heti 1 alkalommal lovagol önállóan.
Érzelmileg kiegyensúlyozott, a fejlesztést végző pedagógussal kooperál, kötődik hozzá. Ezt kifejezi mosolygással, hangadással. A társaival kezdeményező, beilleszkedett az osztály közösségébe, a játéktevékenységet maga kezdeményezi.
Anyák napjára az volt a meglepetés számomra, hogy megtanulta a kerekesszék használatát. Leírhatatlan érzés volt, amikor önállóan hozzám igyekezett. Sírtam örömömben, és ma is hálás vagyok annak a gondozónőnek, akinek eszébe jutott, hogy próbálja ki ezt a segédeszközt is, hátha tud vele közlekedni. Mostanra már önállóan közlekedik, egyedül beleül, megy vele előre, hátra, és ki is tud szállni belőle.

Viktor édesanyjával és a nélkülözhetetlen kerekesszék

Örülök, hogy Viktort próbálják fejleszteni, így biztosított a gyermek mindenoldalú fejlődése. Az is megnyugtat, hogy telefonbeszélgetéseim alkalmával be tudnak számolni kisfiam hogyléte felől.
Kéthetente látogatjuk Apukámmal, ilyenkor mindig elvisszük sétálni, várost nézni. Havonta egyszer pedig hazamegyünk szüleimhez, mert ott jobb feltételeket tudok neki biztosítani, mint abban a városban ahol élek."

Hinni a szépet lehetetlen,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban,
Ha kell hát bízni halálig
(Szabó Lőrinc)

Forrás: Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ
Szociális intézményegysége
Dér Márta "C"osztály

Szóljon hozzá a fórumon!: Egy sérült fiatal naplójából VII.