Március 15-e közeledtével még inkább érdekes az az 1928. novemberi emlékünnepélyre szóló invitálás, amely a sarkadi Veress Sándor születésének 100. évfordulójára hívta meg Békés vármegye képviselőit. Veress Sándor, még húszesztendős sem volt, mikor “Bem tábornok alatt végig küzdötte a szabadságharcot…” Sarkadon szülőháza falán emléktábla őrzi nevét, melyet éppen ez alkalommal “emeltette kegyelete jeléül 1928. dec. 3-án Sarkad község közönsége”.

Ez az irat méltatja életművét, s igen sok fontos információt tudunk meg az egykori ’48-as hadnagyról. A Békés Megyei Levéltár őrzi Veress Sándor születési anyakönyvének másodpéldányát, melyből tudjuk, hogy 1828. december 3-án született Sarkadon, református lelkész fiaként.

A szabadságharc alatt a bihari 27. zászlóalj hadnagya volt. Világos után Törökországba menekült. “Mint emigráns bámulatra méltó erővel és elhatározással, tisztán önerejére támaszkodva, ezer akadályon keresztűl megszerzi a mérnöki oklevelet.”

1859-ig Veress Sándor szabóinas volt Várnán, bútorkereskedő Konstantinápolyban, majd az olasz–osztrák háborúban, mint “honvéd hadnagy küzd az olasz szabadságért”.

Veress Sándor tervezte a havasalföldi első vasutat, s földmérés-térképkészítés terén is elismert szakember volt

Az 1860-as évek elején Bukarestben telepedett le, s a Londonban megszerzett mérnöki diplomáját hasznosítva, részt vett az Orsova–Temesvár–Budapest–Bécs vasútvonal romániai szakaszának tervezésében.

Veress Sándor az 1860–1870-es években számos politikai, történeti és természettudományi tárgyú cikket publikált magyarországi lapokban, részt vett a Bukaresti Magyar Közlöny szerkesztésében is, és gondnoka volt a bukaresti magyar református egyháznak. Legtöbbet forgatott műve azóta is A magyar emigráció Keleten, melyet 1878-ban adtak ki, s “amely munkáját Kossuth Lajos igen nagyra értékeli s az akkori hasonló irányú munkák között a legbecsesebbek közé sorolja.”A dokumentumból megtudhatjuk, a Veress Sándor tiszteletére rendezett emlékünnepély programjait. 1928. december 2-án délelőtt díszközgyűlést tartottak, melynek “egyetlen tárgya a Veress Sándorról való megemlékezés”. Ezt követően a református lelkészlak épületén emléktábla leleplezése, majd a református temetőben Veress Sándor édesapja sírjának megkoszorúzása követett. “Délután 5 órai kezdettel emlékünnepély Veress Sándor gyermeke s unokáinak közreműködésével. Este 9 órakor közvacsora.”

A honvágy vitte el 56 évesen. 1884-ben halt meg, sírja a bukaresti református temetőben áll ma is.

“Egy ilyen élet emlékét megörökíteni, a mai sötét időkben példaképül állítani valóban első rangú nemzeti érdek, hazafiúi kötelesség.”

Forrás: Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)