Békés megye hírek

Az élet szép

Az élet szép

A Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ egyik sérült fiatalja a 2011.11.16-án tartandó gálaesten a humoros vonalat is megcsillogtatja Berta János "Jimmy bohóc" segítségével.

- Jimmy, látom rettenetesen elfoglalt vagy. Hogyan jut időd arra, hogy ilyen sokrétű és színes tevékenységeket folytass a mindennapjaid során?

Eleve olyan az alaptermészetem, hogy mindent teljes odaadással végzek el, most éppen díszleteket készítek egy mesejátékhoz. Van úgy, hogy bejövök reggel dolgozni és csak másnap délután három órakor megyek haza, ilyenkor a stúdióban éjszakázom. Emellett gyerekeket szórakoztatok Jimmy bohócként, valamint fitnesz edzéseket is tartok 15-től 50 éves korosztályt felölelően.

- Úgy tudom, hogy sérült fiatalokkal is foglalkozol, azon kívül is, hogy segítesz nekünk a gála műsort színesebbé tenni.

Nem a sérült fiatalok a fő profilom, azonban dolgoztam Ausztriában nyolc évig és ott nagyon közel kerültem hozzájuk. Ott azt láttam, hogy jönnek-mennek az utcán kísérővel vagy a nélkül. Teljesen természetes darabját alkotják a társadalomnak. Itthon úgy érzem, jobban eldugják őket az intézmények és otthonok zárt világába. Kint tapasztaltam meg, miközben az utcán is bohóckodtam, hogy ők a leghálásabb közönség. Amikor hazaértem, már nagy örömmel adtam elő műsort autistáknak.

Rengeteg energia van az 5 perces műsorszámban
A cél, hogy Tomival nevessenek, és ne rajta

- Hogyan kerültél kapcsolatba az intézményünkkel, illetve a gála műsorral?

Veletek úgy kerültem kapcsolatba, hogy Tarsoly Krisztina szólt, hogy lenne egy ilyen lehetőség, eleinte kissé féltem a feladattól. Tomit kiválasztották nekem a közös szereplésre, ez nagy könnyebbség volt, de már ekkor úgy éreztem, hogy pengeélen táncolunk, hiszen az előadás közben fontos, hogy ne nevessék ki, ne váljon nevetségessé. Sokat dolgozunk ezen, az ötperces műsorból egyelőre egy perc az, ami tökéletes. Sokat gondolkozom azon, mi az, amit meg tudunk tenni és mi az, amit nem. Nagyon jó a karakterünk együtt, úgy nézünk ki, mint Stan és Pan. Már a közös megjelenésünk is vicces. Ezt a munkát az is motiválja, hogy van két egészséges gyermekem, én ezt így akarom a sorsnak megköszönni. A sérült gyerekeket mindig az összes munkám elé helyezem, legutóbb szólt az egyik ismerősöm, akinek a kisfia lebénult, hogy menjek ki a szülinapjára felvidítani és én mindent félretettem.

- Így sok család életébe belelátsz valamilyen szinten, milyen tapasztalataid vannak?

Nagy különbség van a családok között, amikor kiérkezem hozzájuk egy születésnapi zsúrra. Van, ahol látom, hogy szegénysorban élnek, de mégis szeretnék meglepni a gyermeküket ezzel a műsorral. Sok szeretettel fogadnak és nem egyszer kakaóval is megkínálnak. De van olyan család is, ahol bemegyek, és én szólok, hogy a srácok kapcsoljátok ki egy kicsit a tv-t. És olyan is van, ahol tiszteletlenül viselkednek velem. Azonban én úgy gondolom, hogy a gyerekek soha nem rosszak. Néha úgy érzem, hogy ez a világ teljesen megbolondult.


Jimmy bohóc és lelkes tanítványa

- Az eredeti szakmád asztalos, és most nagyon szép óriásbábokat és díszleteket álmodsz, hogy a kis nézők még jobban átéljék a meséket. Hogy jutottál idáig?

Én asztalosként mester fokozatot tettem három év után, de abba is hagytam ezzel ezt a szakmát. Hiszen én nem tudnék csupán bútorokat készíteni, mert én valóban álmodozni szeretek. És nem csak fából dolgozni, hanem mindenféle anyaggal, még vassal is. Rádióztam a Boksz, illetve a Csaba rádióban éjszakai műsorvezetőként. A zenéket is én szerkesztettem, sok saját lemezemből válogathattam. Említettem, hogy fitnesz edzéseket tartok, immár tizenhat éve. Szerves része az életemnek a sport, a mozgás. Szoktam zenekarokban szaxofonozni, de azt el kell mondanom, hogy semmit sem csinálok profi szinten, viszont mindent csak addig csinálok, amíg szeretek.

- Szomorú, mert az emberek többsége nem így van a munkájával. Mit gondolsz, miért?

Én is azt tapasztalom, hogy sok ember él zárkózottan, örömtelenül, amely magányhoz és elszigeteltséghez vezet. Pedig a jól végzett munka önmaga jutalma, én például egy 45 perces bohóc műsorom alatt úgy leizzadok, mintha edzést tartanék. Rengeteg adrenalin termelődik bennem. A gyerekeim is segítenek, a nagyobbik már tartott önálló bábestet, a feleségem a háttérmunkás, a ruhákat és a díszleteket készíti.

Azonban az én életem sem volt mindig fenékig tejföl, megfogadtam, hogy felnőttként a családommal úgy fogok élni, hogy egy komfortos, és szép otthonom lesz, ahol majd mindannyian boldogok leszünk. Ezért én mindig figyelek arra, hogy a sok teendőm mellett a gyerekeimmel töltött időt maximálisan ki tudjam használni. Hogy a kérdésedre válaszoljak, azt hiszem, hogy az emberek hozzáállásával van a gond. Volt arra példa, hogy ingyenes bábelőadást tartottunk és arra jött két kisgyermek a nagymamájával. A gyerekek nagyon szerettek volna bejönni, de a mama nem engedte. Csak nehezen tudtam meggyőzni arról, hogy hadd jöjjenek be a srácok, ő meg addig menjen, igyon egy üdítőt, úgyis olyan meleg van. Beszélgettem is a gyerekekkel, nagyon sokkal szoktam, ezért mondhatom azt, hogy ők mindent tudnak, csak sokszor nem hallgatja meg őket senki. Hosszútávon jobban jár az olyan ember, aki nyitott, és most nem arról beszélek, hogy az életünk nyitott könyv legyen. Ebben az életfilozófiában segít a kedvenc filmem, az a címe, hogy Az élet szép. Ez egy olasz háborús dráma. Az a lényege, hogy a háború borzalmai közepette a koncentrációs táborban az édesapa el tudja hitetni a fiával, hogy ez csak egy játék, ahol ügyesen kell bújócskázni és a fődíj egy tank...

Jimmy tele van energiával és tervekkel
"Mi olyanok vagyunk, mint Stan és Pan"

- Áruld el nekem, hogyan bírod felemelni Tomit a produkcióban?

Súlyemelő voltam középiskolásként, országos hetedik helyezett. Én 52 kilogramm voltam, de nyolcvanat szakítottam és százötöt löktem. A tanáraim az iskolai tornaórák alatt elengedtek edzeni, mert büszkék voltak rám. Remélem a műsorban ez az emelős csavar vidámabbá teszi a közönséget, mert mi semmiképp nem hagyjuk, hogy elfelejtsenek nevetni. Én egyébként sokat gondolkozom nevető iskolán is, ez Amerikában nagy divat. Szoktam a családtagjaimon tesztelni, hogy elkezdek nevetni, aztán mindenkire átragad, és abba sem tudjuk hagyni.

Így az erőltetett nevetésből őszinte lesz. Ilyenkor, mikor nevetünk, kitágulnak az erek, és szinte minden izmunk dolgozik. A nevetés az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.

- Jimmy, ígérd meg, hogyha létrehozod ezt a nevető iskolát, eljössz ide az intézményünkbe, és tanítasz minket!

Igen, szerepel a terveimben, hogy szeretnék a gálaműsor után is visszajárni hozzátok. Nevessünk együtt sokat, mert ez így jó, csak így lehet élni.

Forrás: Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ
Szociális intézményegysége
Deim Krisztina

Szóljon hozzá a fórumon!: Az élet szép