Mindig is szeretett varrni, de inkább csak javítgatni a ruhát, meg gombozni. „Amikor a betegségem miatt beköltöztem az otthonba, nehezen viseltem a változást, előtte mindig munkával teltek a napjaim. Ezért kértem, hogy bízzanak rám könnyebb munkát, hogy lekössem magam, és ne azon járjon az eszem, hogy mit kellett otthagynom. A nővérektől varrnivalót kértem, és amikor csak tehettem, azokat javítgattam. Kezdtem újra azt érezni, hogy még hasznos munkát is tudok végezni, nincs vége a világnak azzal, hogy bekerültem ide. Az, hogy hasznosnak érzem magam, nem tesz megkeseredett emberré, olyanná, aki nem tud örülni semminek. Jóleső érzéssel tölt el, hogy lakótársaim is szívesen fordulnak hozzám, és tudok nekik segíteni. Sajnos a szemem kezd romlani, de remélem, hogy attól még tudok egy pár évig dolgozgatni, mert nekem ez nagyon fontos! És az is jól esik, amikor hálásan megköszönik a munkám, amivel újjá varázsolok egy-egy régi ruhadarabot."

Forrás: Békés Megyei Hajnal István Szociális Szolgáltató Centrum, Maczik Éva Anna igazgató, Szabó Tímea mentálhigiénés csoportvezető.