A tábor eseményei közül a számára legemlékezetesebbről az egyik résztvevő, Márk számol be.

A szanazugi táborban összeismerkedtünk Kara Tünde (Tücsi) színművésznővel, aki betanította nekünk: A só című mesét. Úgy hogy nem volt a kezünkben a szövegkönyv, csak először elmesélte, s ez alapján dolgoztuk fel. Eleinte volt egy kis játék, így felszabadultabbak lettünk. Ez a színdarab összekovácsolta a fiatalokból álló csoportot, és megtanultuk, hogy a másik is ugyanolyan fontos, mint mi. Volt, hogy a színésznő saját magáról elfeledkezett és humorosan jött ki az egész, és vele együtt nevetünk rajta.  Kb. 2 óránk volt rá, de hála a nagylelkű segítségének, és a fiatalok összehangoltságának az első részt helyben elő is adtuk. Nagy élmény volt mindenki számára. Még nem láttam ilyen összehangoltan a fiatalokat, és ennyire örülni sem. A szöveget nagyrészt mi fogalmaztuk meg, még a mozdulatok is saját koreográfia volt, ha néha hibáztunk, akkor egyből szólt Tücsi, hogy mi volt a rossz benne.

Nagy meglepetést és ugyanolyan nagy tetszést arattak a jelmezek.

Meglepetés volt, hogy ruhát is hozott a színdarabhoz, és még az is felöltözött, aki nem szeret öltözködni. De mindez végül mégis megérte, mert nem csak a közönség örült neki, hanem mindenki. Büszke volt ránk a színművésznő, hogy majdnem a semmiből mégis létrejött az előadás. Az öröm, ami belőlünk fakadt, az végre szárnyalhat tovább, mert valakinek az álma vált valóra. A többit részt majd megbeszéljük, és farsangra megtanuljuk, mert be fog jönni, és segít nekünk Kara Tünde. Cila nénit idézném: "Tényleg ügyesek vagytok, és nagyon várom a második részt." Mi meg még jobban, de élveztük az előadást, most tudták meg többen mi a különbség előadni vagy megnézni egy színdarabot. Nem volt könnyű, de köszönjük, és várjuk a folytatást!

Forrás: Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ
Szociális intézményegysége
Polgár Márk