Azt gondolnánk, hogy a 21. századi légszennyezés súlyos élettani hatással van egészségünkre, azonban nem látták ezt másként elődeink sem. Markovicz Mátyás szarvasi evangélikus pap 1748-ban vidékünkről a következő – nem túl rózsás – helyzetképet festette: “Ennek a vidéknek annyira nem egészséges a levegője, hogy legtöbb jövevény nemcsak a legsúlyosabb betegségbe esik, hanem bizonyos idő múlva meg is hal.”

Ennek okát a következőkben látta a szarvasi lelkész: “…Nem kevéssé fertőzi a levegőt az Erdély hegyeiben elolvadt havaktól megáradt Körös évenként megjelenő kiöntéseiből gyűlt, igen szennyes mocsaraknak sokasága, továbbá számtalan marháknak (…) dögvésze”, továbbá veszélyesnek tartotta a napsütés által előidézett “mérges párolgások” intenzitását, s a kígyók, békák túlszaporodását.

A házak ekkor félig földbe ásott kunyhók, később sárral betapasztott sövény- és nádfalú, később vályogfalú alacsonyabb építmények voltak. A házak ablakai marhabendővel voltak ellátva, üveg gyanánt. Az utcák tisztántartásának szükségességét már korán felismerték, ennek érdekében a megye évről évre számos rendeletet adott ki. Ezen utasítások nem (mindig) vezettek eredményre: “Sok házaktól, főleg ahol pálinkát főznek, a víz és moslék az utcára eresztetik”. A 18. században is nagy probléma volt a szemét. “Az utcák keskenyek, egyenetlenek, nevezetlenek, szeméttel és ganéjjal teljesek” – írta a korabeli tájképről Tessedik Sámuel. A lakosok a legtöbb esetben az állati trágyát sajnos nem használták fel a mezőgazdaságban, hanem “…vagy utcára hányták ki, vagy a Körös-partra hordták…”.

Az utcákon az is előfordult, hogy temetetlen dögök hevertek. “Az is tapasztaltatik, hogy némely házak előtt holmi dög, kutya, macska, malac és baromfi találtatik, s gyakran a kapitális (fő)utcákon …”. A hivatalok ezek ellen is felléptek: “Akinek a házához legközelebb fog találtatni az ilyetén büdösséget okozó dög, azon gazda fog kérdésre húzattatni, és testbeli büntetést elvenni.” Implom József sokat forgatott helytörténeti olvasókönyvében foglalta össze a köz- egészségügyi viszonyokat a 18. századra vonatkozóan a korabeli források tükrében.

Forrás: Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)